Ugrás a tartalomhoz

Bob Dylan

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

(1941. május 24. -) amerikai költő, dalszerző és zenész; eredeti neve Robert Allen Zimmerman.

Bob Dylan Joan Baez-zel (1963. augusztus 28.)


Neki tulajdonított idézetek

[szerkesztés]
  • Istenem, hogy örülök, hogy nem én vagyok én.
    • (Arról, mit írnak róla az újságok.)
  • Elfogadom a káoszt. Nem tudom, a káosz elfogad-e engem?
  • A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.
  • Egyszerűen nem hallom, hogy bárki azt a zenét játszaná, ami a fejemben van, úgyhogy nekem kell játszanom.
  • Életem az utca, ahol járok.
  • A pénz nem beszél, hanem káromkodik.
  • Ismertnek lenni nagy teher, Jézust is azért feszítették keresztre, mert ismertté lett. Én inkább eltűnök.
  • Nem szeretnék sem Bach, sem Mozart, sem Tolsztoj lenni, mert õk már mind meghaltak...
  • Sokszor azt álmodom, hogy a Függetlenség Napján nyilvánosan villamosszékbe ültetnek és kivégeznek.
  • Gyújts egy új gyufát, kezdj bele egy új változásba.
  • Nincs semmi, ami annyira állandó lenne, mint a változás.
  • Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A Wikipédiában további információk találhatóak
Bob Dylan témában.
Ez az idézeteket tartalmazó lap még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!