Brian élete

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

A Brian élete (Life of Brian) egy 1979–es filmvígjáték, melyet a Monty Python társulat rendezett és a főbb szerepekben is a társulat tagjai láthatók.

Párbeszédek[szerkesztés]

Brian anyja: – (kelletlenül) Kik vagytok?
A Bölcsek: – A három napkeleti bölcs.
Brian anyja: – Miii???
A Bölcsek: – A három napkeleti bölcs.
Brian anyja: – Akkor meg mit akartok itt egy tehénistálló körül hajnali kettőkor? Szerintem ez nem valami bölcs dolog!
A Bölcsek: – Asztrológusok vagyunk. A fényes napkeletről jövünk.
Brian anyja: – Ez valami jópofa poén?
[...]
A Bölcsek: – Csillag vezérelt minket.
Brian anyja: – Szerintem inkább egy pálinkásüveg! Kifelé!
A Bölcsek: – Nem. Látnunk kell őt. Ajándékokat hoztunk. – Aranyat. Tömjént. Mirhát.
Brian anyja: – Miért nem ezzel kezdtétek? Ott van benn.

(Jézus beszédét hallgatják, messziről.)

Férfi: – Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők.
Gregory felesége: – Miért emeli ki a sajtkészítőket?
Gregory: – Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire.

Bíró: – Gott városának törvényes fia, Matthiasz?
Matthiasz: – Mondjak igent? Egeen.
Bíró: – Bűnösnek találtattál urunk nevének kimondásában, és ezért – mint istenkáromlót – megkövezésre ítélünk!
Matthiasz: – Ettem egy isteni vacsorát. És aztán annyit mondtam a feleségemnek: te, ez a laposhal még Jehovának is ízlett volna!
Bíró: – Istenkáromló! Megismételte! Hallottátok?
Tömeg: – Hallottuk! Hallottuk!
Bíró: – Hmm... Nők is vannak köztetek?!
Nő a tömegben: – Nincsenek!
Tömeg: – Nem, nem! Nincsenek!
Bíró: – Na jó... Ezennel, törvényes jogaimnál fogva...

(Egy kő repül a tömegből az elítélt fejére.)

Matthiasz: – Aúúú! Ne! Még nem is kezdődött el!
Bíró: – Mi ez? Ki volt az? Ki dobta ezt a követ?
Tömeg: – Ez a nő... Ez a férfi, ez a férfi...
Bíró: – Menj hátra! Mindig akad egy, igaz? Nos, akkor...
Matthiasz: – Te figyelj, nem hiszem, hogy istenkáromlás lenne az, ha kimondom, Jehova!
Tömeg: – Megint kimondta! Megint kimondta!
Bíró: – Ezzel csak magadat hozod rosszabb helyzetbe!
Matthiasz: – Rosszabb helyzetbe?! Hát lehetne még rosszabb? Tessék: Jehova! Jehova! Jehovaaa...
Bíró: – Figyelmeztetlek, ha még egyszer kimondod: Jehova...

(Egy kő kirepül a tömegből, és fejen találja a bírót.)

Bíró: – Állj! Ki volt az? Te voltál?
(Másik nő a tömegből:) Igen. Kimondtad, hogy Jehova.

(Kőzápor zúdul rá.)

Bíró: (őrjöngve) – Abbahagyni! ABBAHAGYNI! Elég! Abbahagyni. Figyeljetek! Senki nem kövez meg senkit, míg meg nem fújom ezt a sípot! Világos? Még ha – és ezt véssétek mélyen az agyatokba – még ha azt is mondja, hogy JEHOVA!

('A tömeg megkövezi.)


Judit: – Én úgy érzem, Reg, egy antiimperialista csoportnak, mint a miénk, tükröznie kell a birodalom belsejében feszülő érdekellentéteket!
Reg: – Egyetértek. Francis?
Francis: – Igen, azt hiszem Judit szemlélete helyénvaló... Feltéve, ha a mozgalom nem felejti el, hogy elidegeníthetetlen joga minden férfinek...
Stan: – Vagy nőnek...
Francis: – Vagy nőnek, a férfiatlanság...
Stan: – Vagy nőietlenség...
Francis: – Vagy nőietlenség...
Reg: – Úgy van.
Francis: – Köszönöm bátyám.
Stan: – Vagy húgom...
Francis: – Vagy húgom... (Eltöpreng.) Hol tartottam?
Reg: – Azt hiszem befejezted.
Francis: – Au... igen.
Reg: – Továbbá... elidegeníthetetlen joga minden férfinak...
Stan: – Vagy nőnek...
Reg: – Hagyd már abba a nőzést, Stan, örökké kizökkentesz minket...
Stan: A nőknek joguk van szerepet vállalni a mozgalmunkban, Reg!
Francis: – Miért jössz állandóan a nőkkel, Stan?
Stan: – Az akarok lenni.

Brian: – Ti vagytok a Júdeai Népfront?
Reg: – A jó édes anyád!
Brian: – Mi?
Reg: – Méghogy Júdeai Népfront! Mi a Júdea Népe Front vagyunk! Méghogy Júdeai Népfront! (nevet)
Brian: – Én is... csatlakozhatnék?
Reg: – Nem, kopj le!
Brian: – Nem akarok ilyet árulni, ez csak egy meló. Ugyanúgy utálom a rómaiakat, mint bárki más!
Judit: – Ez biztos?
Brian: – Ó, holtbiztos! Régóta utálom a rómaiakat.
Reg: – Figyelj! Ha csatlakozni akarsz a mozgalomhoz, tényleg utálnod kell a rómaiakat.
Brian: – Utálom!
Reg: – Igen, és mennyire?
Brian: – Nagyon!
Reg: – Fel vagy véve. Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot!
Francis: – És a Júdeai Nemzeti Frontot is!
Stan: – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők!
Reg: – Mi vagyunk a Júdea Népe Front!
Stan: – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk.
Reg: – Népe Front!
Francis: – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg?
Reg: – Ott ücsörög. (Rámutat egy magányosan ülő idős emberre.)
Reg, Stan, Francis, Judit: KÖPKÖDŐ! (Lefordíthatatlan angol szójáték, splitter: szakadár, spitter: köpködő, a szakadárból lett így köpködő.)

(Brian az éjszaka leple alatt a falra fest egy szöveget, amikor odalép egy centurio.)

Centurio: – Mit írsz te ide? ROMANES EUNT DOMUS? A Romanes nevűek a házba mennek?
Brian: – Azt jelenti: Menjetek haza rómaiak!
Centurio: – Nem. Nem az. Hogy van latinul a római?
Brian: – Romanus.
Centurio: – Tehát?
Brian: – Anus.
Centurio: – Többes szám megszólító esete?
Brian: – Ani?...
Centurio: – Romani. Eunt. Mi ez az eunt?
Brian: – Megy.
Centurio: – Ragozd csak a menni igét!

Reg: – Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket. És nem csak minket, apáinkat is. És apáink apáit is.
Loretta: – És apáink apáinak apáit is.
Reg: – Igen.
Loretta: – És apáink apáinak apáinak az apáit is. És...
Reg: – Jól van, Stan, ne lovald bele magad. És mit adtak nekünk mindezért cserébe?
Xerxes: – Vízvezetéket.
Reg: – Mit?
Xerxes: – Vízvezetéket.
Reg: – Ó, igen, igen. Azt ők adták, igen. Ez igaz.
3. katona: – És a csatornázást.
Loretta: – Ó, igen, a csatornázást. Ne feledd, milyen volt a város előtte!
Reg: – Jól van, elfogadom a vízvezetéket meg a csatornát. Ezt a két dolgot ők csinálták.
Matthias: – És az utakat.
Reg: – Persze, nyilvánvalóan az utakat. Ez nem is vita tárgya, ugyebár. De eltekintve az utaktól, a vízvezetéktől, a csatornáktól...
Katona: – Öntözés.
Xerxes: – Gyógyászat.
2. katona: – Oktatás.
Reg: – Jó, jó, elég volt. Elég.
1. katona: – És a bor.
Francis: – Igen, igen, az tényleg nagyon hiányozna, Reg, ha a rómaiak elmennének. A bor.
Katona: – Népfürdők.
Loretta: – És, hogy jó a közbiztonság az utcákon este is, Reg.
Francis: – Nagyon jól tudják, hogy kell rendet tartani. Lássuk be, csak ők képesek rá egy ilyen helyen, mint ez.
Reg: – Jól van, de eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezetékhálózattól... mit tettek a rómaiak értünk?
Xerxes: – Békét hoztak...
Reg: – Ó, békét... Demagóg!

Pilátus: Oda valami posztmodeln képet képzeltem, valami gólyát vagy más madalat áblázoló képet.

(Behozzák Briant.)

Százados: Hail, Cézár!
Pilátus: Hail!
Százados: Csupán egy túlélő maradt!
Pilátus: Dobjátok a padlóla!
Százados: Tessék?
Pilátus: Hát dobjátok a padlóla le!

(Ledobják.)

Pilátus: Na, mi a neved, zsidó?
Brian: Brian, Uram.
Pilátus: Blájen? Hmmm...
Brian: Nem, nem, uram, Brájen. (A százados megüti.)
Pilátus: Ho-ho-ho-hóó! Önélzetes a kis latol!
Százados: Hogy micsoda?
Pilátus: Latol!
Százados: Igen az, uram!
Pilátus: Nem, nem! Önélzet, bátolság, vagy inkább melészség!
Százados: Ööö... könnyen elkaptuk!
Pilátus: (Brianhez) Szóval, te lánk támadtál?
Brian: M... micsoda, uram?
Pilátus: Üsd meg, százados, de nagyon dulván!
Százados: És dobjuk le a padlóla?
Pilátus: Mi?
Százados: Dobjuk megint a padlóla?
Pilátus: Ah, igen, dobjátok a padlóla, kéllek!

(Ledobják.)

Pilátus: Na, londa zsidó gazembel!
Brian: Nem vagyok zsidó, római vagyok!
Pilátus: Lómai...?!
Brian: Nem, nem, római! (A százados megüti.)
Pilátus: Az apád lómai volt? Mit csinált?
Brian: Százados volt a jeruzsálemi helyőrségnél!
Pilátus: Tényleg, és hogy hívták?
Brian: Norciusz Maximusz!
Százados: Há–há–há-há...
Pilátus: Százados! Van ilyen nevű kollégám a helyőlségnél?
Százados: Nincs, uram!
Pilátus: Ezt gyolsan lávágtad! Utánanéztél?
Százados: Nem, uram, azt hiszem, ez csak egy tréfa! Mint a Punciusz Grimbusz vagy a Fikusz Kukisz!

(Kuncogás.)

Pilátus: Miélt olyan vicces a Fikusz Kukisz?
Százados: Mert ez egy gúnynév, uram!
Pilátus: Egy légi balátomat hívják úgy, hogy Fikusz Kukisz.

(Kuncogás újra, egy katona hangosabban.)

Pilátus: Csendet! Mi ez az impeltinencia? Nagyon gyolsan gladiátolképzőben találhatod magad! Ilyen lohadt viselkedéssel...!
Brian: Elmehetek, uram? (Megütik.)
Pilátus: Ha ezt Fikusz Kukisz meghallja...

(Az előbbi katona újra nevet.)

Pilátus: Helyes! Helyes! Vigyétek el! Vigyétek el! Egy héten belül vadbalmokkal küzdjön!
Százados: Na, gyere! (Elviszi a még mindig nevető katonát.)
Pilátus: Nem tűlöm, hogy a balátomat kinevesse egy közönséges katona! Van még valakinek kedve... kuncogni? Mikol a balátom nevét kimondom?... Fikusz... Kukisz!!! Na és te? Szelinted az humolos, vagy nem, mikol kimondom azt, hogy... Fikusz... Kukisz? Van egy felesége is! Tudjátok, hogy hívják? Úgy hívják, Foltisszima... Foltisszima Fingusz!

(Mindenki röhög, egy katona elejti a fegyverét, Brian elmenekül, Pilátus tajtékzik.)

Pilátus: Csend! Mi ez az egész? Elegem van ebből! Megpalancsolom, viselkedjetek lendesen! Csendet! Egész palotaőlségnek kuss! Fogjátok el! Fújjátok ki az ollotokat, és fogjátok mál el!

A három próféta[szerkesztés]

Első Próféta: És a vadállat feje nagy lesz, és fekete, és minden egyes szeméből élő teremtmények vére fröcsög majd szerteszét! Aztán egész Babilon felülemelkedik majd, jön egy háromfejű kígyó, és az egész földkerekség vakítóan kifényesedik, mint egy lakkcipő, vagy ilyesmi! És az oroszlánfejű sas lófarkú hátán énekelni kezdenek!
Második Próféta: És a démonnál leend egy nagy kilenc élű kard! Kilenc éle lesz, nem kettő, nem öt, nem hét, hanem kilenc!! Azt lóbálja majd minden nyamvadék bűnös feje fölött, akárcsak te ott, uram! A vadállat amelyet láttál volt, de már nem él, fölbukkan a mélységből de vesztébe rohan.
Harmadik Próféta: Megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. Vele bujálkodtak a föld királyai. Zebedeus jön a szolgájával és azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok, és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé... raf... raffiakötő állvány, amihez hozzá voltak erősítve, és akkor majd a barát elveszíti a barátja kalapácsát és a fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak, mert apáik csak előző este rakták oda este nyolc körül.

Az alku[szerkesztés]

(Brian a meneküléshez álszakállt akar venni az álszakállárustól.)

Brian: – Gyorsan... mennyi?
Eladó: – Mi?
Brian: – A nejemnek lesz.
Eladó: – Óóó... Mondjuk húsz sékel...
Brian: – Jó. (Odaadja az eladónak a húsz sékelt.)
Brian: – Tessék.
Eladó: – Várjunk csak. És az alkudozás?
Brian: – Nem-nem-nem-nem, sietek.
Eladó: – Mi az hogy nem-nem-nem-nem?
Brian: – Nincs időm.
Eladó: – Akkor add vissza!
Brian: – Ne... hát kifizettem...
Eladó: – Börd! (Börd az eladó nagydarab, félelmetes külsejű segédje.)
Börd: – Igen?
Eladó: – Nem akar alkudozni! (Pontosan olyan hanghordozással mondja, mintha egy vevő nem akarna fizetni.)
Börd: – Nem akar? (Fenyegetően Brian felé fordul.)
Brian: – Jól van, hát ha muszáj.
Eladó: – Lássuk, én húszra tartom...
Brian: – Én annyit adtam.
Eladó: – ...azt akarod mondani, hogy ez nem ér meg húsz sékelt?
Brian: – Nem...
Eladó: – Nem érzed a minőséget? A kecskédnek sincs ilyen!
Brian: – Akkor adok érte tizenkilencet.
Eladó: – Nem, nem, csináld normálisan...
Brian: – Mi?
Eladó: – Alkudozz rendesen. Ez nem ér tizenkilencet.
Brian: – Az előbb azt mondtad, hogy húszat ér!
Eladó: (kellemetlenül) – Jaj, ugyan barátom, gyerünk, alkudj!
Brian: – Jó-jó, akkor tizet.
Eladó: – Ezt már szeretem! (Mondja barátságosan, majd hirtelen.) Tíz? Meg akarsz engem sérteni? Engem, akinek haldoklik a nagyanyja? Tíz?
Brian: – Jól van, adok tizenegyet.
Eladó: (halkan) – Kezdesz belejönni! (hangosan) Tizenegyet? Jól hallottam? Tizenegyet? Hát nekem húszba van! Tönkre akarsz tenni?
Brian: – Tizenhét... (mondja kétségbeesetten)
Eladó: – Nem-nem-nem, nem tizenhét...
Brian: – Tizennyolc...
Eladó: – Nem, nem. Most a tizennégy jön.
Brian: – Tizennégy.
Eladó: – Tizennégy?! Te hülyéskedsz?
Brian: – Azt mondtad, ennyit mondjak... Mondd meg, hogy mennyit mondjak, kérlek!
Eladó: (suttogva) – Kínálj tizennégyet!
Brian: – Adok tizennégyet.
Eladó: – Tizennégy sékelt adna ezért! (mondja égbekiáltóan)
Brian: – Tizenöt. (már-már sírva)
Eladó: (határozottan) – Tizenhét, ha agyonütnek se adom kevesebbért!
Brian: – Tizenhat.
Eladó: – Rendben.

(Brian Matthiaszhoz menekül, akinél épp ott a Júdea Népi Front. Briant követi a légió, akik házkutatást tartanak Matthiasznál. Egymás után háromszor.)

Brian: – Sajnálom, Reg!
Reg: – Óóó, igazán szép tőle, ő sajnálja. Idehozza az V. légiót a főhadiszállásunkra és sajnálja! Jó! Nincs semmi baj, Brian! Ülj le, egyél kekszet, érezd magad otthon!... Te kaka! Te sötét agyagagyú krokodil!
[...]
Centurio: – Láttál már valaha keresztrefeszítést?
Matthiasz: – A keresztrefeszítés sima ügy.
Centurio: – Ne mondj már ilyet!
[...]
Katona: (a harmadik házkutatás után) – Ezt a kanalat találtuk!
Centurio: – Brávó, őrmester!

(Brian, hogy ne tűnjön föl a katonáknak, előadást tart. Miután a katonák elmennek Brian nem beszél tovább. Hallgatói érdeklődni kezdenek.)

Brian: – ...nekik fogják adni...
Hallgatók: – Mit?
Brian: – He? (Brian a katonák után néz.)
Hallgatók: – Mi az, amit adnak nekik?
Brian: – Ó, semmit. (Kászálódott le az ideiglenes próféta a földre.)
Hallgatók: – Mit akartál mondani?
Brian: – Semmit. (Elindul, hogy eltűnjön végre a térről. Az emberek követik.)
Követők: – De akartál mondani valamit!
Brian: – Nem akartam. Befejeztem.
Követők: – Dehogy fejezted be!
Brian: – Nem akartam mondani semmit, befejeztem.
Követők: – De még nem fejezted be!
Követők: – Mit nem akar elmondani?
Követők: – Nem mondja meg.
Követők: – Talán titok?
Követők: – Biztos. (Mondja egy szakállas alak.) Különben elmondaná. Elmondanád.
Brian: – Hagyjatok békén!
Követők: – Mi az a titok Talán az örök élet titka?
Követők: – Nem mondja meg.
Követők: – Persze, hogy nem. Ha én tudnám az örök élet titkát, én sem mondanám meg!
Brian: – Hagyjatok békén!
Követők: – Nekem mondd el, kérlek!
Követők: – Nekem! Nekem!
Követők: – Nem! Nekünk mondd el Mester! Mi voltunk itt előbb!

(A szakállas nevezi először Mesternek Brájent. A tömegen végigsöpör az áhítat hulláma. A szőke nő észreveszi a lopótököt a koldus kezében.)

Követők: – Ez az ő töke?
Követők: – Igen. Épp most alkuszunk rá.

(A nő magához kaparintja a becses holmit, és két kezével a magasba emelve azt, fennkölt hangon kiáltotta.)

Követők: – Ez itt... az Ő töke! Ez itt az ő töke! Mi majd visszük helyetted, Mester!

(Észreveszik, hogy Brian már nincs ott.)

Követők: – Mester?
Követők: – Elment.
Követők: – Fölemelkedett!
Követők: – Nem! Ott van!

(Lázas sietséggel veszik üldözőbe.)

Követők: – Kapjuk el! Utána! Mester! Várj Mester, jövünk! Követünk téged!

(Brian elszalad, de közben leesik az egyik saruja. Megfordult, hogy felvegye, de szembetalálta magát az utána zúduló hívek áradatával, így hát tovább fut inkább.)

Követők: – Odass! Odass! (Észreveszik a sarut.)
Követők: – Jelet adott nekünk!
Követők: – Nem! Adott nekünk egy sarut!
Követők: – A saru a jel! Rajta! Kövessük a példáját! Tegyünk úgy, mint ő! (Kezd kibújni a lábbelijéből.) Emeljük föl az egyik sarut, a másikat hagyjuk a lábunk fején! Hiszen ezzel jelezte, hogy mind, akik követjük őt, így cselekedjen.

Brian: – Figyeljetek kérlek! Kérlek! Egy–két dolgot tisztáznunk kell!
Követők: (egyként kiáltják) – BESZÉLJ! HALLJUK MIND A KETTŐT!
Brian: – Nos... Mindnyájan tévedtek! Nem kell követnetek engem! Nektek nem kell követni senkit sem! Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!
Követők: (egyként kiáltják) – IGEN. MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK!
Brian: – Ti mind különbözőek vagytok!
Követők: (egyként kiáltják) – IGEN, MI MIND KÜLÖNBÖZŐEK VAGYUNK!
Az egyik követő: – Én nem! (Jegyzi meg valaki bizonytalanul, de a többiek lehurrogják.)
Brian: – :– Mindent magatoknak kell megoldanotok!
Követők: (egyként kiáltják) – IGEN, MAGUNKNAK KELL MEGOLDANUNK MINDENT!
Brian: – Pontosan!
Követők: (egyként kiáltják) – FOLYTASD!!!
Brian: – Nem! Épp ez a lényeg! Ne hagyjátok, hogy bárki megmondja mit csináljatok, különben... jaj, ne... (Brian anyja behúzza az ablaktól. A tömeg csalódott.)

Fikusz Kukisz: – Hadd menjek veled Pontiusz! Szegítszégedre lehetek váratlan kríszisz eszetén!

(A Júdea Népi Front megbeszélése zajlik, amikor beszalad Judit.)

Judit: – Letartóztatták Briant. Elhurcolták. Keresztre fogják feszíteni.
Reg: – Helyes! Napirenden kívül megvitatjuk.

Hivatalnok: – Kereszthalál?
Mr. Cheeky: – Ó, nem. Szabadláb.
Hivatalnok: – Mi?
Mr. Cheeky: – Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten.
Hivatalnok: – Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj!
Mr. Cheeky: – Nem, én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál.
Hivatalnok: – Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón...
Mr. Cheeky: – Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet.
Hivatalnok: – Nagyon jó. Kösz szépen.

Pilátus: – Jeluzsálem Népe! Lóma a balátotok! (a nép nevet) Baláti gesztusként, ahogy ez mindig szokásos, elelesztünk egy labot a böltönből! (az őrök kuncognak) Melyik lab legyen a szelencsés?
A tömegből valaki: – Legyen Lóbelt!
Tömeg: – Igen! Legyen Lóbelt!
Pilátus: – Ez lemek, akkol elelesztjük Lóbeltet!

(A tömeg ujjong.)

Katona: – Uram! Nincs Róbert nevű foglyunk.
Pilátus: – Hogy?
Százados: – Nincsen Róbert nevű foglyunk, uram.
Pilátus: – Sajnos nincsen Lóbeltünk!
A tömegből valaki: – Jó, akkol legyen Ledfold!
Tömeg: – Igen! Eleszd el Ledfoldot!
Pilátus: (zavarodottan) – Százados. Miélt löhögnek ennyile?

(A keresztrefeszítést követően érkezik egy katona, hogy szabadon engedje Briant.)

Katona: – Hol van a Názáreti Brian? Parancsom van rá, hogy szabadon engedjem.
Mr. Cheeky: – Én vagyok Názáreti Brian!
Brian: – Mi?
Mr. Cheeky: – Igen, én vagyok Názáreti Brian. (leszedik a keresztről)
A keresztre feszítettek: (egymás után kiáltják) – Én vagyok Brian! Én vagyok Brian!
Brian: – Én vagyok Brian!
Mr. Cheeky: – Nem! Én csak vicceltem! Nem én vagyok Brian! Én nem vagyok Brian! Tegyetek vissza! Hagyjatok! Én csak marháskodtam! Csak vicc volt! Én nem ő vagyok! Csak hülyültem! Tegyetek vissza! Hülye rómaiak! Nem értik a tréfát...

Dalok[szerkesztés]

A Júdea Népe Front dala[szerkesztés]

Mert ő egy igazi mártír,
Mert ő egy igazi mártír,
Mert ő egy igazi mártír,
Ki mindig oly vidám!

A keresztrefeszítettek dala[szerkesztés]

Tudod, hogy van ez...
Mindig akadnak bosszantó ügyek,
Mik sokszor feldühítenek.
Olykor esküdözöl, olykor átkozódsz,
Mikor az élet mócsingján rágódsz.
Ne morgolódj, csak fütyüréssz,
És meglátod, a végén minden jóra fordul majd.

Csak nézd az élet napos oldalát!
Csak nézd az élet napos oldalát!

Ha úgy látod, hogy rohad minden,
Elfelejted mi van ingyen.
Csak nevetés kell,
Mosoly, ének, tánc!

Ha égig ér a gond,
Te válladat sose vond,
Csak csücsöríts a száddal és fütyülj!
És nézd az élet napos oldalát!

Csak nézd az élet napos oldalát!
Az élet abszurd, halál a végszó,
És földig hajolsz a függöny előtt...
Felejtsd el a bűnöket,
És röhögjél egy jót,
Élvezd ki a végső csattanót!

És nézd a halál napos oldalát!
Mielőtt még végképp kifújsz.

Az élet nem nagy ügy,
Ha jobban megnézzük.
Hisz egy röhögés,
A halál meg egy vicc.
Az egész csak egy show,
Hát hadd nevessenek!
De a végső vigyor a tiéd,
Ne feledd!

Csak nézd az élet napos oldalát!

Úgy sokkal egyszerűbb lesz minden!

Figyelj! Végül is mit veszíthetsz?
A semmiből jöttél, a semmibe mész,
Mit veszítettél?
SEMMIT!
A semmiből jöttünk,
A semmiből.
Tudod, ezt szokták mondani...
FEL A FEJJEL TE HÜLYE!

Forrás[szerkesztés]

  • Brian élete (Life of Brian: new digitally remastered edition). London : Columbia TriStar Home Entertainment, 2004. (A leírások a magyar szinkron alapján készültek – kivétel A keresztrefeszítettek dala.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Brian élete témában.