C. S. Lewis

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Clive Staples Lewis (1898 – 1963), ír író

Szobra Belfastban

Idézetek[szerkesztés]

  • Éjszakáról éjszakára, valahányszor egy pillanatra is abbahagytam a munkát, mindig ezt a kitartó, kérlelhetetlen közeledését éreztem annak, akivel annyira komolyan kerültem a találkozást. Amitől a legjoban féltem, végül is bekövetkezett. 1929 tavaszán megadtam magam, s elismertem, hogy Isten: Isten, és letérdeltem és imádkoztam: azon az éjszakán talán én voltam a legelvetemültebb és legvonakodóbb megtérő bűnös egész Angliában. Akkor még nem láttam, ami most annyira egyértelmű és nyilvánvaló: az isteni alázatot, amely még ilyen feltételek mellett is befogadja a megtérőt. A tékozló fiú legalább a saját lábán ment haza. De ki imádhatja méltóképpen azt a szeretetet, amely kitárja a kapuját még annak a tékozlónak is, akit úgy cipelnek be, miközben rúgkapál, durcásan ellenkezik, s minden irányban a menekülés lehetőségét keresi?
Az öröm vonzásában.
  • Amióta csak keresztény lettem, mindig is úgy véltem, hogy a legjobb s talán az egyetlen szolgálat, amit nem hívő felebarátaimnak tehetek, ha megmagyarázom és megvédelmezem azt a hitet, amely mindenkor közös volt valamennyi keresztény számára.
Keresztény vagyok! (Előszó); ford. Várhidi Gyula

Keresztények között néha felmerülnek olyan kérdések, amelyekre úgy vélem, nem kaptunk még feleletet. Van néhány kérdés, amelyre sosem fogom megtudni a választ: s ha feltenném őket, akár egy jobb világban is, azt a választ kaphatnám (amennyire én tudom), amit egy nálam sokkal jelentősebb kérdező kapott: Miért fontos ez neked? Kövess engem!

Keresztény vagyok! (Előszó); ford. Várhidi Gyula

Remélem, egyetlen olvasó sem fogja feltételezni, hogy az igazi kereszténységet a meglévő vallások hitvallásának alternatívájaként javaslom, mintha választanunk kellene, hogy kiket részesítsünk előnyben e megjelölés révén: a kongregacionalistákat, a görögkeletieket vagy bármely más egyházat. Inkább egy előcsarnokhoz volna hasonlítható, melybôl ajtók nyílnak több, különböző helyiségbe. Ha be tudok vinni valakit ebbe az előcsarnokba, akkor sikerült véghezvinnem azt, amire kísérletet tettem. De nem az előcsarnokban, hanem a helyiségekben van tűz, berendezés és eleség. Való igaz, egyesek úgy találják majd, hogy jelentősebb ideig kell várakozniuk az előcsarnokban, míg mások csaknem azonnal biztosan megérzik, melyik ajtón kell kopogtatniuk. Nem tudom, miért van ez a különbség, de biztos vagyok benne, hogy Isten senkit sem várakoztat meg, hacsak nem látja jónak, hogy az illetô várakozzék. Amikor azután valaki bejut majd a választott helyiségbe, úgy találja, hogy a hosszú várakozás valamiképpen javára szolgált, ami különben nem lenne így. De azért ezt várakozásnak kell tekintenünk, nem pedig tartózkodásnak, szállásnak.

Keresztény vagyok! (Előszó); ford. Várhidi Gyula

Tudom, néhányan azt mondják, hogy a természeti törvény vagy a rendes magatartás mindenki által ismert gondolata téves, mivel a különbözô civilizációknak és a különbözô koroknak egészen eltérő erkölcsi felfogása volt. Ám ez nem igaz. Voltak ugyan eltérések az egyes korok erkölcsi felfogásában, de ez sohasem ment el odáig, hogy teljes egészében különböztek volna a nézetek. Ha valaki veszi magának a fáradságot, hogy összehasonlítsa, mondjuk, a régi egyiptomiak, babilóniaiak, indiaiak, kínaiak, görögök és rómaiak erkölcsi tanítását, az lesz a legmeglepôbb számára, mennyire hasonlítanak ezek a tanok egymásra és a mienkhez. Ennek néhány bizonyítékát összeállítottam egy másik könyv, Az ember megsemmisítése (The Abolition of Man) függelékében [...]

Keresztény vagyok! (1. f.: Az emberi természet törvénye - a jó és a rossz); ford. Várhidi Gyula
  • Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.
Keresztény vagyok!; ford. Lukácsi Huba

- Mondd, bárány - szólalt meg Lucy -, erre vezet az út Aslan országába? - A ti utatok nem - válaszolt a bárány. - Számotokra a saját világotokból nyílik kapu Aslan országába. - Hogyan? - kiáltott fel Edmound. - Hát a mi viágunkból is el lehet jutni Aslan országába? - Minden világból vezet út az én országomba - mondta a bárány, s miközben beszélt szőre aranyló barnává vált, teste hatalmasra nőtt, s szikráző sorénnyel ott állt előttük maga Aslan. - Mond Aslan - kérlelte Lucy -, hogyan juthatunk el az országodba a mi világunkból? - Mindig mondani fogom - válaszolt Aslan -, azt azonban nem árulhatom el, hosszú vagy rövid lesz-e az út, csak annyit: országom a folyó túloldalán fekszik. De ne feledjétek, nagy hídépítő vagyok. [...]

-Nem is Narnia hiányzik majd annyira, inkább te! - szipogta Lucy. - Veled odahaza többé nem fogunk találkozni. Hogy éljünk úgy, hogy soha többé nem látunk? -Ó, hogyne látnátok, kicsi lány! - mondta Aslan. - Akkor te... Uram... ott is... ott vagy? - kérdezte Edmound. - Ott vagyok felelt Aslan. - De másként hívnak. Azon a néven kell majd megismernetek. Azért kerültetek ide, Narniába, azért ismerhettetek meg, hogy otthon könnyebben megtaláljatok.

Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja; ford. Liszkay Szilvia

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
C. S. Lewis témában.