Eduard Bagrickij
| Eduard Bagrickij |
|---|
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Eduard Bagrickij (eredeti nevén: Eduard Georgijevics Dzjubin; 1895–1934) szovjet, orosz költő.
Verseiből
[szerkesztés]
Álmatlan éj
Már zörren az ablak, amint tovasurran
fuvalma a szélnek, hóviharoknak,
s a fekete rétek, mint víz a viharban,
bömbölnek a ködben és felkavarodnak.
S birkózva a gyors és bősz elemekkel
s szárnyként a fenyőket lendítve csapásra
megindul a ház szemközt a vizekkel,
mik zúgnak, akár kerekek robogása.
S mint fürge hajók zászlója, lobog föl
tűz-sárga szinével az ablaküveg,
hátrább a kutyák vaslánca csörömpöl,
farkas-vonitásuk üvölt-kesereg.
(Fordította: Tellér Gyula)
Születés
Már nem tudom, mily éji menedéken
járt át jövendőm viszkető heve.
Billent az ég,
csillag botolt az égen
s az égszínkék lavorba hullt bele.
(…)
Volt-életem macesszal száritották,
elvakította gyertyák sugara,
s támasza volt a parancsolat-táblák
kinyithatatlan kettős ajtaja.
A zsidó kárpit páva-forma dísze,
a zsidó tej savanykás, furcsa íze,
apám botja, anyám viselete,
mind rámmordult:
– Gazember kölyke, te! –
(…)
Apám? Anyám? –
Homályban robotoltak.
Gorombák voltak és kegyetlenek.
A rőt zsidók midőn belém botoltak,
belém verték rőt-szőrű öklüket.
Az ajtót tedd be már! –
Ringott az ágon
a csillagoktól senyvedő falomb,
füstölt a hold a piszkos pocsolyákon,
s a varjú sírt, nem vélt bennem rokont.
(Fordította: Tellér Gyula)
Odessza
A hold keletre kibukkant az égen
fenyők és szikla-csontvázak felett…
Itt állt, lehet…
Itt állt nagy köpenyében,
itt olvasott fel Byron-verseket.
(…)
S azóta is,
ki erre jár a parton,
s a bárkák közt
a mély fövényre lép,
a vérével, szívével hallja folyton
a Puskin-versek lejtő ütemét.
És minden szikla
telve van szavával,
és szavával
a gátra víz buzog,
lehull a hab
s megint magasra szárnyal,
és forrnak benne pezsgő jambusok.
(Fordította: Tellér Gyula)
Források
[szerkesztés]- Klasszikus orosz költők (1213., 1233., 1251. oldal) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966.