Ernest Hemingway

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ernest Hemingway 1950.jpg

Ernest Hemingway (1899-1961), amerikai regényíró és novellista.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.
  • Pályám kezdetén úgy éreztem, ha igazat és fontosat akarok írni, a legelemibb dolgokkal kell az írást kezdenem. S bárhová néztem, ezek közül az első mindig az erőszakos halál.
  • Az író, akinek nincs érzéke a társadalmi jogossághoz és jogtalansághoz, inkább adjon ki iskolai évkönyvet a jó tanulók névsorával, de ne írjon regényeket.
  • Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele... Ezzel számolni kell. Várj sorodra! Előbb vagy utóbb meghalsz te is.
  • Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
  • A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.
  • Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az is biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak nem olyan sürgősen.

Az öreg halász és a tenger[szerkesztés]

  • A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tenge­ren, a Golf­-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig, egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, a fiú szülei azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvé­nyesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre, úgy hogy a fiú, parancsukra, ettõl fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az elsõ héten három nagy halat.
  • Ha a tengerre gondolt, mindig csak la mar­-nak nevezte magában, mert aki szereti, az mindig így hívja, nőnemű szóval és spanyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csak úgy, mintha egy asszonyról beszélne. A fiatalabb halászok közt akad néhány, aki el mar­-nak nevezi, vagyis hímnemű szóval illeti. Ezek a fiatalok úsztatóbóját kötnek a fonalukra, úgy halásznak, s motorcsónakot vettek maguknak, amikor jól lehetett keresni a cápamájjal. Úgy beszélnek a tengerről, mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi hely volna, vagy akár mintha az ellenségükről beszélnének. Az öreg Santiago azonban gondolatban mindig nőneműnek tekintette, mindig olyasminek fogta fel, ami nagy­nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, s ha néha el is követ rosszaságokat vagy zabolátlanságokat, nem tehet róla, mert olyan a természete.
  • De a halak, hála Istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket. Ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.
  • Ay - mondta hangosan. Spanyolul mondta ezt az ay-t, de nem lehet lefordítani semmilyen nyelvre. Talán csak egy akkora sóhajtás az egész, amilyen akaratlanul is kiszalad az ember száján, ha éppen azt érzi, hogy a szögek átfúródnak a két tenyerén és belemennek a fába.
  • De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék - mondta. - Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
  • Szamárság feladni a reményt [...] Azonkívűl bűn is, azt hiszem.
  • "Milyen könnyű, ha vereséget szenvedett az ember. Nem is képzeltem, hogy ilyen könnyű dolog. De kitől, mitől szenvedtél vereséget?" - tűnődött.
    - Semmitől - mondta fennhangon. - Nagyon messzire kimentem a tengerre.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak