Ernest Hemingway

Ernest Hemingway
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

Ernest Hemingway (Oak Park, Illinois, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, 1961. július 2.), irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró.

Idézetek tőle

• Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.
• Pályám kezdetén úgy éreztem, ha igazat és fontosat akarok írni, a legelemibb dolgokkal kell az írást kezdenem. S bárhová néztem, ezek közül az első mindig az erőszakos halál.
• Az író, akinek nincs érzéke a társadalmi jogossághoz és jogtalansághoz, inkább adjon ki iskolai évkönyvet a jó tanulók névsorával, de ne írjon regényeket.
• Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele... Ezzel számolni kell. Várj sorodra! Előbb vagy utóbb meghalsz te is.
• Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
• A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.
• Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az is biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak nem olyan sürgősen.
• Nincs magányosabb ember a halálban, kivéve az öngyilkost, annál a férfinál, aki egy jó feleséggel sok-sok évet leélt, aztán a felesége elhal mellőle. Ha két ember szereti egymást, annak nem lehet jó vége.

Az öreg halász és a tenger

• A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tenge­ren, a Golf­-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Eleinte, negyven napig, egy fiú is vele ment mindig. De aztán, hogy negyven napig nem fogtak semmit, a fiú szülei azt mondták, hogy az öreg most már igazán és végérvé­nyesen salao, ami a legsúlyosabb szó a balszerencsés emberre, úgy hogy a fiú, parancsukra, ettõl fogva egy másik hajóval ment halászni, és fogtak is mindjárt az elsõ héten három nagy halat.

• Ha a tengerre gondolt, mindig csak la mar­-nak nevezte magában, mert aki szereti, az mindig így hívja, nőnemű szóval és spanyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csak úgy, mintha egy asszonyról beszélne. A fiatalabb halászok közt akad néhány, aki el mar­-nak nevezi, vagyis hímnemű szóval illeti. Ezek a fiatalok úsztatóbóját kötnek a fonalukra, úgy halásznak, s motorcsónakot vettek maguknak, amikor jól lehetett keresni a cápamájjal. Úgy beszélnek a tengerről, mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi hely volna, vagy akár mintha az ellenségükről beszélnének. Az öreg Santiago azonban gondolatban mindig nőneműnek tekintette, mindig olyasminek fogta fel, ami nagy-­nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, s ha néha el is követ rosszaságokat vagy zabolátlanságokat, nem tehet róla, mert olyan a természete.

• De a halak, hála Istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket. Ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.

• Ay - mondta hangosan. Spanyolul mondta ezt az ay-t, de nem lehet lefordítani semmilyen nyelvre. Talán csak egy akkora sóhajtás az egész, amilyen akaratlanul is kiszalad az ember száján, ha éppen azt érzi, hogy a szögek átfúródnak a két tenyerén és belemennek a fába.

• De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék - mondta. - Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

• Szamárság feladni a reményt [...] Azonkívűl bűn is, azt hiszem.

• "Milyen könnyű, ha vereséget szenvedett az ember. Nem is képzeltem, hogy ilyen könnyű dolog. De kitől, mitől szenvedtél vereséget?" - tűnődött.
  - Semmitől - mondta fennhangon. - Nagyon messzire kimentem a tengerre.

További információk

• Ernest Hemingway művei a Project Gutenbergen
• Sükösd Mihály: Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger. 1997. ISBN 963-7803-54-8  
• Géza Hegedüs: A magyar irodalom arcképcsarnoka. 1992. ISBN 963-7685-13-8