Esotericus szonettek és más versek

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Esotericus néven, valamint saját nevén publikál egy vidéki költő. Miután többnyire nem saját nevén közli verseit, itt maradjon rejtve a neve. Szonettjeit a Nyugat szerkesztői bizonyára örömmel közölték volna.


Szonettjeiből[szerkesztés]

Névtelenül

Kérded, ki vagyok. Mit számít a név?
Betűcsőd; magasztalt vagy átkozott.
Szűk, vásott gúnya, pergő omladék.
Rád égették, billogként hordozod.


Időországút

(Rónaky Editnek)
...
"Másokért tenni" – rég lejárt varázsszó.
Tisztességünk – fakó, szél tépte zászló –
Csörténkben csak helyettünk ér a csúcsra.


Bonyhádi requiem

(In memoriam Perczel Bertalan*)


Kifosztott kastélyotok minden kincsét
Imával őrizte kápolna-lelked;
Hit bőségére váltott földi ínség
Krisztus-szegénységben talált kegyelmet.


Janusnak

...
S a talpatok-szülte rovás-betűket,
Szétszórt, strófás parazsát szépség-tűznek
Táltos-oltárán szítja Hold korongja.


Magyarságom

E föld olvasztótégelyként a bölcsőm.
Vérem német, horvát, stájer és morva.
Magyar termést neveltem emberöltőn,
S maradtam, mikor elmehettem volna.


Inflálódott szavak

(Tüskés Tibornak)
A költő furcsa torzója a sorsnak;
Ki éri, formál rajta keveset,
S a holt anyag, mi belőlünk leporlad,
Másokon megtapad vagy szétpereg.


Deviáns versek

1.
Ha szembeköpnek taknyosok, ne lázadj,
Töröld le bölcsen, kérj bocsánatot!
Törd szét gerinced, fogd be öntelt szádat;
Ezt várják tőled országló nagyok.


2
...
Önpusztító "jogról" hazug az ének;
Hibbant orvos szól így a betegének:
"Tombolj, vedelj, s majd... meggyógyulsz...talán..."


3.

Tudom, mily átkot szórnak rám s mivégre,
Szemforgatók, sanda modernkedők,
Kik jeltelen, bölcs Tiborcok fölébe
Így ácsolnak rontó törvény-tetőt.


4.

...


Valóra válik Madách víziója:
Egymást ölik, ha kevés lesz a fóka,
És szűk a rájuk kiszabott világ.

5.

Szemétbe jut, mi klasszikus, mi érték.
Számok regnálnak: pénz, statisztika.
Elvándorol – nem kell Európa-térkép! –
Megint "a népségből a nép fia".

6.

....
Tettekért köszönetet sose kértem,
De utam végén meghajlítom térdem:
Hagyjátok élni Hitem és Hazám!


Csipkebokor

Isten rejteke vagy Ó-Bibliában;
Schubertet "pajkos" dalra ihlető;
Népmesék tetszhalálból éledő,
Tavasz-csóktól ébredt királyleánya.


Alkony

Fáradtan, törten csüng göcsörtös ága,
Tépett üstöke rég földön hever.
Hajdanán hetykén hordott hópalástja
Mára meggyűlölt, sorvasztó teher.


Fészek

...
De ősz jön majd, esőkönnyes, kopár.
Egy-egy rosszkedvű, csavargó bogár
Tér be hozzád volt lakóid helyett.


Forrás

Gyermekkorom zenélő kristály-álma:
Dervendi forrás, mohos szikla könnye.
Titkát óvta két hárfahangú strázsa:
Két bükk borult árnyékával a földre.


Miért?

Korcs embernél mennyivel jobb az állat:
Születik, él s kimúlik egy napon.
Nem marad nyomán szenny, rom, könny, gyalázat,
Vágy-célja nem eszelős hatalom.


Fennkölt (a) déli gondolatok

...
Kis csacsim, mint profi dél-kutató,
Inkább azt lesse: mindkét mutató
Mikor áll felfelé a vekkerórán!
Epilógus:
Miközben Ön oly éterien fennkölt,
Barátja, ím, az út porában, lenn költ.
S bár elválaszt tucat talentum-árok,
Lelkeink közt – lám – nincsenek határok.


Napforduló

Álomcsúcsra kapaszkodsz, mert sajátod?
Nekem sorsom szerény dombot adott,
De alacsonyról is messzebbre látok,
Nem vakítanak hamis csillagok.


Álom

Gallyak közt önmagát falja a csend,
Álmos levelek zizzenni is restek.
Fakult füvek támasztékot keresnek,
Egymásba omlik „fent” és „idelent”.


Hajnal

Fenyőtűk kusza, sötét fátyolán át
A kelő nap aranylisztet szitál.
Kapatos éj kábán kutatja házát;
Túl hosszú volt a víg, farsangi bál.


Forrás

....
Halk csevegését páfrány-lányok lesték,
Hozzá hajolva, macskamód, hízelgőn.
Kobold-lángok csalogatták az estét,
Szalonnaillat szállt fanyar füstfelhőn.


Szalonka

Kandi március libbenő koboldja,
Télkergető, tollas Pinocchió,
Ha altatót fúj sok zajos rigó,
Didergő táj görcsét röptöd feloldja.


Tavasz

...
Részeg forrás locsogja titkait,

Szűzi ibolya ledéren kitárul. Terhes rügyeknek körtáncot tanít; Újszülött barka szél karjába ájul.


Nyár

A búzaföld törten, kifosztva áll.
Fogant kalásza másnak tölti zsákját.
Meghalt folyóvíz száz apró taván
A zöld ugart rezgő molnárkák szántják.


Ősz

Sok kék szemével kökény gallya bámul;
Lombja lassacskán feledésbe sárgul.
Rőt avarban fáradt bogár zizeg.


Tél

Fehér ködhajók úsznak lenn a völgyben.
A fenyves sávja nagy, kéklő sziget.
Szelíd a csönd. Egy karnyújtásra tőlem
Cinke cippogta el a féltízet.


Afeloldozás balladája

amelyben "magister Francois" könyörög vétkei bocsánatáért
Látod, Uram, jó hosszú lett a lajstrom;
Esztendők alatt heggyé gyűlt a szennyes.
Mentegetőzés csak rést üt a pajzson,
Lábhoz teszem hát; légy hozzám kegyelmes!
Sok idődbe kerülne, hogy megérthess,
Uram, figyelmed fordítsd inkább jókra,

Ballada (részlet)[szerkesztés]

A feloldozás balladája

amelyben "magister Francois" könyörög vétkei bocsánatáért
Látod, Uram, jó hosszú lett a lajstrom;
Esztendők alatt heggyé gyűlt a szennyes.
Mentegetőzés csak rést üt a pajzson,
Lábhoz teszem hát; légy hozzám kegyelmes!
Sok idődbe kerülne, hogy megérthess,
Uram, figyelmed fordítsd inkább jókra,
S a magamfajta visszaeső vétkes
Mérettetését bízd az olvasókra!


Kik Neked talpalnak, koptatva lépcsőt,
Térdepelve divatból nyűnek testet,
Odabent ájtatosak, mélyen érzők,
De künn rögvest egymás torkának esnek,
Puccos ruhákban, smukkokkal feszítve
Járnak házadba; Biblia vagy Tóra
Csak sallang nekik; tesznek Rád s a Hitre;
Őket mentsd, engem bízz az olvasókra!