Fáy Ferenc
Megjelenés
Fáy Ferenc (Pécel, 1921. június 20. – Toronto, 1981. június 10.) költő,az emigráns magyar líra kiemelkedő alakja.
Idézetek
[szerkesztés]Próbatétel
[szerkesztés](részlet)
- Úgy élj, mint ez az almaág:
- villámsújtottan, féreg-etten,
- de bátran! – Látod, meg se rezzen
- kezén az öt fehér virág.
- Igazítsd dalra hát a szád,
- s takargasd védő énekeddel.
Tiborc új éneke
[szerkesztés](részlet)
- Bánk-bán, Nagy Úr, a porba hulltam.
- Néped vagyok, a föld, a mag,
- az ős-gyökér, Uram, ne engedj.
- Fajtád széthull, nem lesz több gyermek,
- nem lesz család. – A renyhe had
- húsunkat marja. Nézd az arcot,
- téphetnek erről még le sarcot?
Magamsirató
[szerkesztés](részlet)
- Törvénnyé emelt fegyverek
- között éltél, míg élni hagytak.
- Tanítód dicsért: így a szép,
- papod megáldott: így a jó,
- s anyád se mondta, hogy te rab vagy.
Hajnal kanásztülökkel
[szerkesztés](részlet)
- Neve se volt. Vagy hogyha volt is,
- kit érdekelt, ki törődött vele?
- Tudták a fák és őrizték a rétek:
- az Isten szép, zöld keresztlevele.
Hontalan favágó dala
[szerkesztés](részlet)
- Oly végtelen volt minden s én, a véges
- kis porszem-ember, mint egy szórt hahó,
- társat keresve ballagtam s szegényes
- ruhámra bundát pergetett a hó.
- Repült pihésen, símogatva, könnyen,
- arcomra szállt és víz lett, mint a könnyem.
Hazai tavasz
[szerkesztés]- A földet nem kérdezte senki.
- A föld se szólt, termett tovább,
- - nem lett se jobb, se mostohább. -
- A ló se szólt. Nem is volt kedve.
- Húzott és nőttek a sorok…
- - Fecsegjenek az ostorok. -
- Az eke se sandított hátra.
- Tudta, - hisz' szántott már sokat -
- a szarvát tartó gondokat.
- A mag se szólt. Lehullt ijedten
- s bölcsen megbújt a hant alatt.
- - Sokallta fenn a varjakat. -
- A Nap se szólt. Az embert nézte
- s tűnődve ballagott tovább,
- mert nem láthatta homlokát.
- Csak Isten szólt. Egy friss göröngyöt
- morzsolt paraszti nagy keze;
- s dünnyögte: Eső kellene.
Utolsó szó jogán
[szerkesztés](részlet)
- Uram elég a harcból.
- A népem éhes és sovány,
- A fegyverünk, mit ősi dacból
- beléd ütöttünk, csorba rég…
- Szavakkal hullok hát eléd,
- a szó utolsó, szent jogán.
- Nézd, itt a bűnünk, itt a jussunk
- s bűneinkre itt az ok:
- az, hogy mi balgán hinni tudtunk
- mindenkinek és mindenért
- fegyverbe álltunk, míg a vér
- fogyott, fogyott…s ma itt vagyok.
Betlehem
[szerkesztés]- A csillag régen nem ragyog,
- - megkopnak mind a csillagok.
- Csak vér van, könny és vad hadak
- s riadt, lapító házfalak.
- A három király, számsorok
- - osztás, szorzás - közt hánytorog;
- s lázas álmokkal méri le:
- megérte-e? Megéri-e?
- A pásztorok meg, nagy subák
- alatt álmodnak új csodát:
- több esőt, gazdagabb napot
- s a báránykákért kamatot.
- És sár van, csönd s a csönd alatt:
- véres virágok alszanak.
Őszi vers
[szerkesztés](részlet)
- Hívlak…s csak váza szürkül a szónak…
- Füstös egekben ballag a szél;
- Köd szövi pelyhes, lágy takarónkat;
- Vetve az ágyunk: sárga levél.
Róla írták/ mondták
[szerkesztés]- Fáy Ferenc a jambikus verselésnek olyan továbbvivője volt, akinek másra nem is volt szüksége....A jambikus verselés legtöbb változatát használta és nagy sikerrel alkalmazta.
(Gyöngyös Imre)
- Nos, megengedem, a magyar költészetnek kivan a tizenkét apostola, de szent meggyőződésem, hogy közülük egy Fáy Ferenc.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Fáy Ferenc verseit olvasva.[1]
- Pásztorének.[2]
- Verslemez.[3]
- Fáy Ferenc életrajza.[4]
- Megzenésített versei.[5]
Felhasznált forrás
[szerkesztés]- Hazátlanul. Emigráns költők antológiája. Kráter Kiadó. Pomáz, 2005.