Fajcsák Henrietta

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Fajcsák Henrietta, írói álnéven Seth F. Henriett (Eger, 1980. október 27. –) gyermekkori autizmussal élő költő, festőművész, író.

Seth F. Henriett (Fajcsák Henrietta), Börcsök Enikő színművésznő és Bálint András színházigazgató, Radnóti Színház, Budapest, 2011

Műveiből[szerkesztés]

Versek[szerkesztés]

(1989-2005)

Magány
Ülök a szobámban,
Ebben a nyirkos házban,
Látom a fák zörgő leveleit,
S gondolatom máris átöltözik.

Boldog vagyok, s boldogtalan,
Nem is tudom, mit gondoljak.
Lépéseimet követi egy árnyék,
Miért nem lehetek fájó egymagamban?

Le is teszem hát e tollat,
A nevetés lángja fojtogat,
Nem is érdekel e kemény élet,
Hisz kihalt már, benn, a lélek.
(legelső, máig publikálatlan verse 9 éves korából; 1989)

Első mese

Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó,
a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország,
az országban egy város, a városban egy lakás,
a lakásban egy szoba, a szobában egy ember,
s az emberben egy világ.

Üresség
Ha ránézek valakire,
Egy törött, üresen csillogó
Szempár néz vissza rám.

Ha beülök az autóba
És száguldok az üres országúton
Üres szemeket hunynak rám.

Felnyitok egy könyvet,
S abban az üres szavak
Számomra semmit nem mondanak.

Ha veszek egy papírt,
Mert írhatnékom van,
S írom az üres szavakat,

De rájövök:
Ez a papír is üresen visszaröhög.

Felnézek az égre,
S az arcomra sütő napsugár
Üresen ragyog már.

Ha bekapcsolom a tévét,
Látom a sok üres embert,
Kik üres szívükből
Üresen szeretnek.

Belepillantok a tükörbe,
S csak nagy ürességet látok,
Mit magamnak se bocsátok.

S ha kimegyek az utcára,
Üresen mennek el mellettem,
S az üres zaj, óh, mily zavaró!

S ez a kietlen üresség,
Mily szívfacsargató!
S a világ örökre üres marad,
Ha nem bandukolsz a fényben, egymagad.
(141. oldal; 1990)

Angyali meséket
                                   
Angyali meséket nem hallgattam soha,
Nem játszottam gyerekekkel, ahogy kell,
Valahogy nem értettem meg őket,
Egy másik világban nőttek fel.

Nem feleltem, ha kérdeztek,
Butaság a válasz, ha nem értek semmit,
Ne kérdezzetek ostobaságot,
A lélek túl gyáva, felelni nem vágyik.

Nem mentem én el soha, senkivel,
Sehová és semmikor,
Lelkem magánypadján csücsültem,
Mindig, egymagam és mindenkor.

Végtelennek hittem az életet,
Játszottam a halál gondolatával,
Sétáltam egyet a sírok között,
El voltam foglalva a másvilággal.

Társaim kinevettek, mert oly más vagyok,
Pedig szelíd lelkemen a galambok
Csak másfelé nyitották szárnyas,
Aranyos kis szárnyaik, kis bolondok.

Még mindig semmi. Csak az űr,
A vak, a végtelen magány,
Ülök egyedül bebörtönözve,
Szégyellem magam, én vad szamár.
(142. oldal; 1991)

Könyvek lapozásának hangjai...

Könyvek lapozásának hangjai,
A világ világtalan színei,
Az autók robajának zajai,
A hatalmas épületek szárnyai,
A vadalmák félelemkérdései,
Az emberek ijesztő, törött szemei,
A gyermekek túl zajos hangjai,
A felnőttek értelmetéen kérdései,
A székek rugalmatlan lábai,
Kietlen vasutak üres állomásai,
Szétszaggatott versek fakó lábnyomai,
A magány fergeteges pillanatai,
A lábak száguldó oroszlánjai,
A testek tömeges fájdalmai,
Az emberek undorító szitkozódásai,
Lelkem mély, sürgető szavai,
A zegzugos magány szárnyaló pillanatai,
A túlfűtött értelem fogyatékos leereszkedései,
A könyvek tetemes halmazai,
A halogatott szavak tettrekész megszólalásai,
Az állatok állandó vinnyogásai,
A Nap túl erős sugarai,
A szellő túl szeles irányai,
Az emberek nevető, gúnyos, undok szavai:
Keltették a félelmemet,
Gyötörték a lelkemet,
Gödröt ástak a lelkemben,
Keresztet vetettek lelkemen: ámen.
(143. oldal; 1994)

Egy kedves pillanat...
Egy kedves pillanat:
Rám árad, rám szalad.
Egy kedves nótaszó:
Bármely dallam olyan jó!

Egy kedves mosoly:
Boldogsággal áraszt el.
Egy szelíd kézfogás:
Istennel repít el.

Egy gonosz mozdulat:
Lelkemben sír, fennakad.
Egy hadaró beszéd:
Mint a tenger, bedagad.

Egy gúnyos nevetés:
Belém mar, átlyukaszt.
Egy vakító szemfény:
Agyonver, felakaszt.

Egy kedves mosoly:
Boldogsággal repít el.
Egy suttogó szép szó felém:
Istennél is többet ér.
(144. oldal; 1994)

Miért vagyok ilyen?

...Mert könnyebb kivonni,
mint hozzáadni,
könnyebb megtörni,
mint megszorozni,
könnyebb álmodozni,
mint életben maradni,
könnyebb megfázni,
mint meggyógyulni,
könnyebb üvölteni,
mint csendben félni,
könnyebb éhezni,
mint az ételért nyúlni,
könnyebb a tudást elrejteni,
semmint megmutatni,
könnyebb elbújni,
mint átölelni,
könnyebb az útra kiszaladni,
mint soha át nem kelni,
könnyebb egy ruhában járni,
mint válogatni,
könnyebb az eremet felvágni,
mint tényleg fájni,
könnyebb a fejemet ütni,
mint tudjátok: kell tiltakozni!,
könnyebb a tűzbe nyúlni,
mint semmit sem kockáztatni,
könnyebb az ablakon át kinézni,
mint köztetek élni, lenni,
Mert könnyebb önmagamban lenni,
ha az ember egy senkiházi senki.
(140. oldal; 2003)

Róla írták[szerkesztés]

...Magyarország - Seth F. Henriett: Henriett 1980-ban született. Az autizmussal diagnosztizálták. Csecsemőként nem kommunikált, csak minden hallott hangot visszaismételt. Ennek ellenére megtanulta kifejezni önmagát és érzéseit: 7 évesen már fuvolázott, 11 évesen pedig már contrabasson zenélt. 13 éves korára absztrakt és szürrealista festményeivel, akusztikus költészetével elismertté vált világszerte a művészvilágban. Pszichológiát tanult, és megjelent könyve, az Autizmussal önmagamba zárva, szintén elismert írás.

(Magyar Orvosi Kamara: Zseni gyerekek: Seth F. Henriett (Fajcsák Henrietta) 2008)

...Nagyon tetszett Seth F. Henriett autista írása, az Autizmussal önmagamba zárva... Ebből a könyvből és más autisták írásaiból lett egy monodráma. Nem szántam küldetésnek, de valahogy azzá vált. Henriett megnézte az egyik Nemsenkilény előadásomat, amitől tartottam egy kicsit, nehogy bajt okozzak vagy rosszat tegyek neki, és emiatt valami történjen vele a darab ideje alatt, de a látottaktól boldog volt és lelkes. Hosszan nem beszélgettünk, vele nem nagyon lehet, de utána fel volt dobva, bemászott a díszletbe, fel akart menni a kocka tetejére, a hintára, mindent végigjárt, amit én is az előadásban. Ide-oda rakosgatta a kockákat és fényképezkedni akart. Úgy vártam, hogy a végén majd megölelhetem, s mikor már mentek volna a szüleivel, az apukája szólt, hogy öleld meg az Enikőt.

Vágytam a közelségére, mert úgy éreztem, hogy belőle táplálkoztam a színpadon, szívtam ki az erőt, valamit elvettem tőle és használtam. Nagyon furcsa volt, megölelt, de gyakorlatilag érintés nélkül. Mintha csak körém állt volna, mintha már ott sem lett volna.

(Börcsök Enikő: Seth F. Henriett (Fajcsák Henrietta): Megoszthatatlan belső magány, Lege Artis Medicinae, A gyógyítás művészete, 2010)

...Seth F. Henriett... soha nem látott tömörséggel írta le világunk multisturktúrájának a lényegét, amire talán csak az adhat magyarázatot, hogy képes volt megfogalmazni az autistaként sokkal mélyebben látott világot. A kilenc sor átérzése utáni első döbbenetet csak az ezt követő gondolati gyönyörűség képes túlszárnyalni.

(T. Dénes Tamás matematikus: Seth F. Henriett (Fajcsák Henrietta): Tudás a multisturktúra modellben (SM=Stucture memory), A tacit tudás sturkturális definíciója 2011)

...nemzetközi szintet elért, önellátásra képtelen Rain Girl író, költő, festőművész...

(dr. Gyarmathy Éva, Magyar Tudományos Akadémia, 2012)

...Seth F. Henriett... egy magyar autista savant művész, akinek munkája átfogja a költészet és a művészet egészét...

(CBS Interactive Inc.: 9 amazing autistic artists with savant syndrome: Seth F. Henriett, 2012)

..."A matematikai formalizmust túllépve Seth F. Henriett fogalmazta meg világunk multistruktúrájának lényegét".

(Magyar Tudomány, 2016. 03. 19. - az elmélet megcáfolásáig).

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fajcsák Henrietta témájú anyagokat.