Fazekas Mihály

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fazekas Mihály
Dioszegi-Fazekas-szobor.jpg
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában
Wikisource-logo.svg Művek a Wikiforrásban
Gutenberg ico.png Művek a Project Gutenbergben

Fazekas Mihály (Debrecen, 1766. január 6. – Debrecen, 1828. február 23.) magyar költő, botanikus.

Idézetei[szerkesztés]

A siralom
Én italom,
A csuklás ételem,
Szemem közt űl,
Együtt repűl

Egy gerlice keserve

Hogy sok cudar gazember
Csupádokonn azért van
E jó világra csapva,
Hogy másokat gyötörjön.

A sok baj

Lúdas Matyi[szerkesztés]

Lúdas Matyi olasz ács képében.jpg
Searchtool right.svg Bővebben: Lúdas Matyi

– Én uram, a fizetést köszönöm: ha az isten erőt ád
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza![1]

Szükségben segítség (részlet)[szerkesztés]

Vedd el minden szabadságom,
Lássad, hasznát hogy veszed:
Én ott kezdem méltóságom
Majd, ahol te végezed.
Az igaz, hogy ily reménynél
Sovárogni unalmas.
Mert addig a torkos elnyél,
Elgázol a hatalmas.
De hiában! mert más mód nincs,
Hordjuk tisztán szívünket,
Mulattat is ez a nagy kincs,
Dicsőít is bennünket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Második levonás, 5. vsz. 29-32.sor

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak