Fazekas Mihály
| Fazekas Mihály |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Wikiforrásban |
 Művek a Project Gutenbergben |
Fazekas Mihály (Debrecen, 1766. január 6. – Debrecen, 1828. február 23.) magyar költő, botanikus.
Idézetei[szerkesztés]
A siralom
Én italom,
A csuklás ételem,
Szemem közt űl,
Együtt repűl
- Egy gerlice keserve
Hogy sok cudar gazember
Csupádokonn azért van
E jó világra csapva,
Hogy másokat gyötörjön.
- A sok baj
Lúdas Matyi[szerkesztés]
Bővebben: Lúdas Matyi– Én uram, a fizetést köszönöm: ha az isten erőt ád
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza![1]
Szükségben segítség (részlet)[szerkesztés]
Vedd el minden szabadságom,
Lássad, hasznát hogy veszed:
Én ott kezdem méltóságom
Majd, ahol te végezed.
Az igaz, hogy ily reménynél
Sovárogni unalmas.
Mert addig a torkos elnyél,
Elgázol a hatalmas.
De hiában! mert más mód nincs,
Hordjuk tisztán szívünket,
Mulattat is ez a nagy kincs,
Dicsőít is bennünket.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Második levonás, 5. vsz. 29-32.sor
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Csokonai Vitéz Mihály: Csokonai Vitéz Mihály legszebb versei. Balassa Anna–Móricz Zsigmond. 1993. ISBN 963-11-7089-6
- Ilona Lakatos: Fazekas Mihály : általános és középiskolások számára : (1766-1828). 1997. ISBN 963-9081-12-4
- Fazekas Mihály művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban