Ugrás a tartalomhoz

Fedák Sári

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Fedák Sári
Fedák Sári sírja Budapesten. Farkasréti temető: 28/1-1-35.
Fedák Sári sírja Budapesten. Farkasréti temető: 28/1-1-35.
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Fedák Sári (Beregszász, 1879. október 26. – Budapest, 1955. május 25.) az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar színművésznő, énekesnő-primadonna volt.

Idézetek tőle

[szerkesztés]
  • A Király Színház akkor nagyon rosszul állt. Rákosi Szidinél laktam akkoriban, Beöthy László mamájánál. Ő aggódott legjobban fia színházának anyagi helyzete miatt. Akárhányszor hazajöttem a próbákról (János vitéz próbáiról) mindig faggatott: Lesz ennek sikere?... de jó lenne, ha legalább huszonötször lemenne... Nem tudtam megnyugtatni. Aztán amikor először próbáltunk jelmezzel, zenekarral, Szidi néni lejött a próbára. Voltak még vagy harmincan a nézőtéren. Akkor elénekeltem az "Egy rózsaszál szebben beszél"-t, s már eldőlt a darab sorsa. Mindenki sírt a nézőtéren, én is velük. Beöthy feljött a színpadra és ezt mondta: Ez a darab százszor fog menni! Szidi mama ráduplázott: Kétszázszor. Mindketten tévedtek. Csak én játszottam eddig 574-szer! [1]

Róla mondták

[szerkesztés]
  • Ez a leány a nagy mindennek
    Remekbe termett, kicsi mása,
    A hódító, tüzes, pogány vér
    Gyönyörű és szent lázadása.
    Ez a leány gyönyörűséges ember,
    Szilaj vággyal, vad szerelemmel.
    Nem értitek? Jól van: ne tessék!...
    Ez a leány tökéletesség!

    Ez a leány tökéletesség,
    Ez a leány a szebbik élet,
    Ez a leány szomorú vígság,
    Ez a leány csak idetévedt.
    Körülte sír, suhogva, szállva,
    Heinének s Offenbachnak árnya.
    Mennyit fog még sírni, bűnhődni,
    Mert szebb és különb, mint a többi. [2]
    • Ady Endre alkalmi verse a huszonkét éves Fedák Sárihoz
  • Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát. [1]
    • Ady Endre a fiatal Fedák Sáriról az első nagyváradi vendégjátéka révén
  • Íme a Magyar Operett. Egy asszony, aki nagy egyéniség, s amellett elég ripacsirta, hogy jól tudta érezni magát, sőt hitt is ebben a flitteres, nagyherceges operettvilágban. Asszonynak kellett lennie, mert férfiból elképzelhetetlen ez az öntvény. Akinek ekkora emberi súlya van, ha férfi, más pályát keres… Fedákban ezt imádta a közönség, amely az ő kótákkal packázó hangjában, áradó jókedvében, hars önbizalmában nemcsak operettet kapott, de különös, nyers ízzel kapta a maga életkedvét. [1]

Források

[szerkesztés]