Ugrás a tartalomhoz

François Rabelais

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
François Rabelais
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben
Rabelais, ismeretlen grafikus, 17. század

François Rabelais (1493? - 1553), francia reneszánsz író, a világirodalom egyik kiemelkedő alakja. Nagy művének első könyve a Pantagruel 1532-ben jelent meg, a Gargantua két évvel később. A regény később öt kötetesre bővült. A két óriás közül Gargantua az apa, Pantagruel pedig a fia.

Rabelais művével megteremtette a világirodalom talán legjelentősebb szatíráját. Az író mély humanizmussal, féktelen gúnnyal, gátlástalan szabadszájúsággal mutatja be kora jogi, politikai, katonai, ideológiai világát.

Idézetek

[szerkesztés]

Tirez le rideau, la farce est jouée

Húzzátok le a függönyt, a vígjátéknak vége.

Jó barátim, kik ezt olvassátok,
Harag lelke ne szálljon reátok,
Botránkozás bennetek ne légyen,
Nincs ez könyvben fertezet, se szégyen.

  • TÍZSOROS VERS

a Szerző Játékos Szellemének Dícséretére

Clement Marot vagy Saint-Gelais,
ezernyi stanza, kecskerím,
ötszáz szonettből híg zselé,
és nyolcvan dal, mely csupa csín,
meg balladákból egy kosár
allexandrinus-recsegés,
hősköltemény, mely imponál:
mindez csak múló fecsegés,
repedt üst, foltos paraplé,
s nem ér nyomodba, bölcs Rabelais.

Faludy György fordítása
  • GARGANTUA EPITÁFIUMA, MELYET KŐBE KIVÁNT VÉSETNI FELESÉGE HAMVAI FELETT

Ki gyermekágyban haltál meg, tenálad
Nem élt szelídebb asszony, Badabek!
Hasad vájdling volt, sonka egy-egy vállad
És nagybőgővel ért fel a fejed.
Imádkozz, vándor, hogy lehessen méltó
Az égre lelke, jóllehet
Bűn nélkül való volt teste, míg élt ő,
s aznap húnyt el, mikor kiszenvedett.

Faludy György fordítása

Forrás

[szerkesztés]
  • Pantagruelnek nagyon jól ment a tanulás Orléans-ban, úgy döntött hát, hogy elmegy megnézni magának a nagy párizsi egyetemet. Mielőtt azonban útnak indult volna, szóltak neki, hogy van egy hatalmas nagy harang az orléans-i Saint Aignanban, amely kétszáztizennégy éve hever a földön: olyan nehéz, hogy semmilyen géppel nem tudják megemelni; hiába követik betűről betűre Vitruvius De architecturáját, Alberti De re aedificatoriáját, Eukleidészt, Theónt, Arkhimédészt és Hérón De ingeniisét, meg sem bírják mozdítani a harangot. Pantagruel meghajolt a polgárok és városlakók szerény óhaja előtt, s elhatározta, hogy felakasztja a harangot a neki szánt toronyba.

Odament a haranghoz, és a kisujjával fölemelte a földről, oly könnyedén, akár egy karvalycsengettyűt.

Hogyan ment Pantagruel Párizsba és a Saint Victor könyvtár szép könyveiről (Hetedik fejezet)

Források

[szerkesztés]