Hamvas Béla

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.), író, filozófus.

Idézetek[szerkesztés]

  • Aki informál, az transzformál.
  • Épeszű emberi belátás, hogy az ateizmus nemcsak naív és ostoba, hanem tudománytalan tévedés, gondolkodásbeli és magatartásbeli nonszensz, ami tulajdonképpen nincs, nem is volt és el sem képzelhető.
  • Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít. Én pedig még azt se tudom, mit tanítsak.
Egyszer azt kérdezték tőle:
- Beavatott vagy?
Mire azt válaszolta:
- Ha ez kiváltságot jelent, akkor nem. Ha fokozott életfelelôsséget, akkor igen.
  • Ha engem bántanak, aránylag könnyen elviselem, nem rólam van szó. Ha az igazságot bántják, nem tudom elviselni, személyemben vagyok érintve.
  • Ne csinálj faragott képeket. Ne csinálj bálványokat. Ne csinálj elveket és elméleteket és világnézeteket.
  • A legnehezebb a legkönnyebb, amit mindenki úgyis tud. Mi könnyebb és mi nehezebb, mint, hogy eredj és add el mindenedet? De igazán mindenedet. Nemcsak házadat és ruhádat és barmaidat és bútoraidat és földedet és értékpapírjaidat és edényeidet és párnáidat és ágyadat és ne tarts meg egyetlen takarót, egyetlen csészét, egyetlen lepedőt, egyetlen zsebkendőt, egyetlen takarékkönyvet sem. Add el elveidet és műveltségedet és tudásodat, mint vagyonodat, az összes bizonyosságokat és búvóhelyeket és a világnézetet és a rejtekhelyeket, szóval add el mindenedet.
Egyszer azt mondták neki:
- Tanítványod keresett.
Mire azt felelte:
- Ezt a szót, hogy tanítvány, a magam számára szeretném fenntartani.
Aztán felém fordult és így szólt:
- Nem vagyok boldog. Sohasem voltam és valószínűleg sohasem leszek az. Biztosan tudom, hogy csak akkor lehettem volna boldog, ha egy lettem volna a tizenkettô közül és őt hallottam volna.
  • Tanítvány az, aki magát mesterének feláldozza. A stréber az, aki a mestert áldozza fel önmagának.
  • Az evangéliumot megérteni annyi, mint nem a tanítást, hanem a normális ember élettechnikáját megérteni.
  • Nem találtam fel semmit, s ezért nincs mit tanítanom. Mindössze a szentkönyveket értettem meg, és megkíséreltem azokat alkalmazni.
  • A méhes nem egyéb, mint a kinyilatkoztatás alkalmazása.
  • A szentkönyvek tartalma az alapállás. Az alchimisták szavával a príma materia. Ez a philosophia normalis. – A normális ember az evangéliumi ember, aki elôbb volt, mint a világ.
  • A kultúra nem javít, de nem is ront meg semmit.
  • Azt hiszem, a műveltség nem egyéb, mint az eredetileg egyszerű kérdések súlyosbítása és megoldásuknak megnehezítése, amennyiben egyre sokszerűbb és bonyolultabb elôfeltételekbôl indul ki.
  • A műveltséget, mint a sors kérdéseinek megoldó módszerét, olyan gondolkozók is, mint Csuang-ce, Hérakleitos, Platón, Nietzsche, elvetik.
  • Én azt mondom, a sors kérdéseinek megoldása a műveltségtől független. Ahhoz, hogy valakinek élete sikerüljön, ismeretekre és műveltségre szüksége nincs.
  • Nem műveltebbnek kell lenni, hanem éberebbnek.
- Mihez tartsam magam?
Anélkül, hogy megmozdult volna, válaszolt:
- Megint elfelejted, hogy nem vagyok tanító. Semmi lecke. Semmi könyvnélküli. Semmi recept. Sőt ellenkezőleg. Kényelmetlen, hogy mindenkinek magának kell megcsinálnia?
- Mit mondtam? Hogy a szentkönyvek nem tanítások, hanem a normális és egészséges emberi élet technikáját mondják el. Az eredeti élettervet. S azt, hogy ezt az élettervet mindenki maga csak egyszer, egyetlenegyszer a sajátmaga számára építheti fel. Először és utoljára. Nincs recept. Nincs mit tanítani.
- Ebben a pillanatban ezt a gondolatot csak azzal tudnám kibővíteni, hogy mi emberek az általános igényű és érvényű elméleteket és elveket és tanításokat nemcsak hogy nem kedveljük, és azoktól szívünk mélyéből nem csak irtózunk. Mi ezeket az úgynevezett általános és mindenkire érvényes eszményeket és elveket valójában nem is értjük. Amit mi igazán értünk, az az egyszeri. A személyes. Azt, ami csak egyszer van, soha többé. Először és utoljára. Csak az intimet, a közelit, a meghittet, a titkot és csak a misztériumot. Semmi mást.
  • Nem pietizmusból és nem konvencióból és nem kritikátlanul és nem stréberségből vagyok keresztény, hanem azért, mert meggyőződtem róla, hogy az egyetlen kinyilatkoztatás az Evangélium, mert Jézus Krisztus valóban Isten fia. Ez nálam nem világnézet, nem hit, nem tanítás dolga. Az Evangélium az autentikus létezésről szóló kinyilatkoztatás. Ezt én ellenőriztem.
- S ezért az alapállás, amelyet meg akarok valósítani, csak az Evangélium alapján történhetik. Nem az első, az elpusztult világról van itt szó. Az elpusztult. Vége. Visszaállíthatatlan. Újat kell csinálni. S ezt csináljuk. Csináljuk a belénk lehelt szó szerint. Csináljuk szabadon. Mert világ igazán csak abból lesz, amit szabadon csinálunk. Csak abból lesz ember. Abból lesz házasság. Abból lesz művészet, gondolat, abból lesz nép, közösség, emberiség. Abból lesz világ. Szabadon. Csináljuk magunkból. Magunkból, vagyis lényünkből és nem műveinkből. Az ember a mű.

Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja? (Karnevál)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Hamvas Béla témában.