Ugrás a tartalomhoz

Henri-Frédéric Amiel

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Henri-Frédéric Amiel
Lásd még
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

Henri-Frédéric Amiel (Genf, 1821. szeptember 27. – Genf, 1881. május 11.) svájci filozófus, költő és kritikus.

Idézetek tőle

[szerkesztés]
  • Istent mindig bűntársunkká tesszük, hogy törvényesítsük saját méltánytalanságunkat. Minden sikeres öldöklés meg van szentelve a Te Deummal.
    • Journal Intime (1866), James A. Haught, szerkesztő., 2000 Years of Disbelief
  • A mi rendszerünk valószínűleg nem más, mint egy tudatlan bocsánatkérés a hibáinkért - egy óriási vesztőhely, amelynek célja, hogy elrejtse előlünk a fő vétkünket.
    • Journal Intime, (1882; tr. Mrs. Humphry Ward, 1892), 13 Aug. 1865. The Columbia Dictionary of Quotations
  • Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni!
  • Mondd meg, mire vagy büszke, s én megmondom neked, mi az, ami nem vagy.
  • Az elemzés megöli az ösztönösséget. A mag, ha lisztté őröljük, nem csírázik, és nem sarjad ki többé.
  • Szabadságunk, ha bölcsen értelmezzük, csak önkéntes engedelmeskedés az élet egyetemes törvényeinek.
  • Első tekintetre a történelem csupa zűrzavar és véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerűnek látszik; harmadszorra szükségszerűség és szabadság keverékének; ha pedig negyedszerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla.
  • Minél jobban szeretünk, annál inkább szenvedünk. A lehetséges szenvedések összessége minden lélek számára a maga tökéletességi fokával arányos.
  • Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát.
  • Furcsa dolog, hogy aminek véljük magunkat, az nem vagyunk, s ami lenni szeretnénk, az gyakran a legkevésbé való nekünk. Elméletünk ítél el bennünket, s gyakorlatunk hazudtolja meg elméletünket.
  • Mindenki csak azt érti meg, amit önmagában is megtalál.
  • Minden táj egy-egy lelkiállapot.
  • Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.
  • Az egyéniség kultuszának századát az a veszély fenyegeti, hogy nem lesznek többé igazi egyéniségei.
  • Életmódunkra szokásainknak nagyobb hatalmuk van életelveinknél, mert a szokás eleven életelv, amely hússá-vérré vált. Életelveinket megjavítani, az semmi: annyi, mint könyv címét megváltoztatni. Szokásainkat megváltoztatni, az minden, mert ezzel az élet velejére hatunk. Az élet csak szokások szövedéke.
  • Minden bimbó csak egyszer virágzik, s minden virágnak csak egyetlen olyan pillanata van, amikor tökéletes szépségben pompázik; hasonlóképpen, a lélek kertjében is minden érzelemnek megvan a maga virágzási ideje, vagyis egyetlen olyan pillanata, amelyben bája kiteljesedik, és uralma fenségesen tündököl. Minden csillag éjszakánként egyszer halad át a fejünk fölötti délkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott; ugyanígy, az értelem egén is, minden gondolatnak csak egyetlen - hogy úgy mondjam - zenit-pillanata van, amelyben teljes fényében és egész nagyságában delel. Művész, költő vagy gondolkodó: ott, ezen az egyszeri és tűnő ponton ragadd meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagy megörökítsd őket, mert ez a tetőpontjuk.
  • A tűz, amely világít, az a tűz, amely emészt is.
  • Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.
  • Tisztelni kell minden emberben az embert; még ha nem is azt, aki - hanem azt, akinek lennie kellene.
  • A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
  • Nem kérek azokból a szalmaláng-szenvedélyekből, amelyek elkápráztatnak, elemésztenek vagy megperzselnek; a nagy, a szent, a mélységes és komoly szerelmet hívom, várom és áhítom, amelyet a lélek minden hajlama és ereje éltet. S ha magamra kell maradnom, inkább megőrzöm reményemet és álmomat, semhogy elalkudjam lelkemet.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri-Frédéric Amiel témájú anyagokat.