Hippolyte Adolphe Taine

Hippolyte Adolphe Taine
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

Hippolyte Adolphe Taine (Vouziers, 1828. április 21. – Párizs, 1893. március 5.) francia író, kritikus, filozófus és irodalomtörténész.

Idézetek műveiből

• A társaságban négyféle ember van: a szerelmesek, a nagyravágyók, a megfigyelők és a tökfilkók.
  

A tökfilkók a legboldogabbak.

• A nő azért megy férjhez, hogy bekerüljön a társaságba, a férfi pedig azért nősül meg, hogy kikerüljön belőle.
• Minden házasságban valamiféle baj rejlik, mint kukac az almában.
• Hogy szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek.
• Az eszme olyan az emberben, mint az a vasrúd, amelyet a szobrászok szobraikba helyeznek: karóba húzza és támasztja.
• Amikor frakkot öltesz, ne szitkozódjál a szokások ostobasága ellen. A szalon: állandó kiállítás; árú vagy, márpedig az árút csak úgy lehet eladni, ha kiállítják.
• A házon kívüli ostobaságok meggátolják az otthoni ostobaságokat.
• Az erkölcs szabályai a művészetnek is szabályai.
• Az őrültség nem különálló és elválasztott birodalom ; mindennapi életünk határos vele, s

önnönmagunknak valamely részével valamennyien benne vagyunk. Nem az a fontos, hogy elkerüljük, hanem az, hogy csak félig essünk bele.

• Egyetlen emberi lény sem ért meg egyetlen emberi lényt sem. A legjobb esetben megszokásból,

türelemből, érdekből vagy barátságból elfogadják vagy elviselik egymást.

• Ítélőképességet, eszméket és elmésséget oltani asszonyokba, az annyi, mint kést adni gyermek kezébe.
• Az emberről és az életről csak akkor lehet fogalmunk, ha magunk is, legalább egyszer, eljutottunk az öngyilkosság szélére vagy az őrültség küszöbére.
• Minden jobb az etikettnél. Állj tótágast, ha úgy tetszik, vesd le a ruhádat, cipődet és mindent, amit csak akarsz, feltéve, hogy nem szajkózol elcsépelt frázisokat.
• Paraszti közmondás: egy atya eltarthat tizenkét gyermeket, de tizenkét gyermek sem tarthat el egy atyát.
• Szokjad meg azt, hogy illendően viseld el, ami szükségszerű.
• Az ember, természeténél fogva, állat; és sem a természet, sem az alkat eredeti vonásait nem lehet soha eltörölni.
• Belépsz az életbe, mint egy étterembe, hogy asztalhoz ülj. De tévedsz; minden hely foglalt. Nem az

étkezés természetes, hanem a koplalás. Nem a balszerencse természetellenes, hanem a szerencse. Az embernek, akárcsak az állatnak, az a természetes sorsa, hogy agyonüssék vagy éhenhaljon.

• Kevés a vad, és sok a vadász.
• A nagy rovarok felfalják a kicsinyeket.
• Az erkölcs tekintetében a szavak mit sem érnek.
• Ahhoz, hogy megértsünk egy művet, tekintetbe kell vennünk a népet, amely alkotta, az erkölcsöket, amelyek sugallták, és a környezetet, amelyben született.

Felhasznált forrás

• Gábor György. Gondolatok könyve. Magvető Kiadó, Budapest 1962.