Horváth István (költő)
Megjelenés
Horváth István (Magyarózd, 1909. október 9. – Kolozsvár, 1977. január 5.) erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő.
Részletek verseiből
[szerkesztés]Tornyot raktam
[szerkesztés]- Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
- Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
- Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
- nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
- Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
- csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
- A mező volt iskolája. A természet a mestere.
- Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
- Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
- Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
- Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
- és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
- Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- - Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Ez az idézetgyűjtemény még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!