Ivan Alekszejevics Bunyin

Iván Bunyin
Iván Bunyin (1891)
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Project Gutenbergben

Ivan Alekszejevics Bunyin (Voronyezs, 1870. október 22. – Párizs, 1953. november 8.) Nobel-díjas orosz író, költő.

Verseiből

Fülemilék

Hol mennydörögve, hol csitulva
zeng a major mögötti táj,
suhog a nyárfasor, befutja
az ablakot a félhomály.
A felhők mind mélyebbre szállnak,
frissülve lengenek tova,
meg-megújult szelekkel árad
az ázott rétek illata.
Kalászok görnyednek a mezsgyén…
De völgy öléből, kert alól,
a széllel is versenybe kezdvén
fülemilék friss hangja szól.
             (Fodor András fordítása)


Szélmalmok, sírkövek

Szélmalmok, sírkövek, utak, dűlők a halmon –
szememtől elszakad, sötétbe vesz a táj.
Tűnő ábrák mögött fakul a bíbor alkony,
de esti csöndje még valamit egyre vár.

És jön a Pusztai Éjszaka, jő keletről…
Mögötte kék homály dől a mezők fölé…
Töprenkedő magányt sürít a szürkületből,
szomorúsága már a búzaföldeké.
             (Fodor András fordítása)


Egyedül

Még tegnapi köd gomolyog,
     ma is csupa sár a mező.
Tornácom előtt a nyomod
     elmosta az őszi eső.
Csak nézek a ködbe. Hiányzol
e puszta, e szürke világból.
(…)

Iszom. Tüze húny a parázsnak…
Egy hű kutya kellene társnak.
             (Rab Zsuzsa fordítása)


Giordano Bruno

A vakmerő szó egekig hatolt.
De rombol előbb a teremtés vágya.
Rombolva ő csodára szomjazott –
egyetemes, örök harmóniára.
(…)

S a büszke lázadó előredől,
szeme kitágul, hideg fénybe lobban,
s máglyára lép. „Kit szolgakor megöl,
majd halhatatlan lesz szabad korokban!

Én meghalok – mert másképp nem lehet.
Szétszórt porom a szélbe hadd peregjen.
Mindenség! Nap! S te hóhér, üdv neked!
Te hinted szét eszmém a Végtelenben!”
             (Rab Zsuzsa fordítása)

Források

• Klasszikus orosz költők Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966; (795–819. oldal).