János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

A Jelenések könyve, más néven János jelenései, vagy Apokalipszis (Αποκάλυψη του Ιωάννη) a Biblia újszövetségi iratainak részét képező, i. sz. 68-69-ben keletkezett, az egyetlen kanonizált apokaliptikus szöveg.

A hét pecsét[szerkesztés]

Az első pecsét[szerkesztés]

Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsőt. Erre hallottam, hogy a négy élőlény egyike mennydörgő hangon így kiáltott: "Jöjj (és nézd)! "Egy fehér lovat pillantottam meg. A rajta ülőnek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.

A második pecsét[szerkesztés]

Mikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény kiáltja: Jöjj (és nézd!)" Egy tűzvörös ló vágtatott elő. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt.

A harmadik pecsét[szerkesztés]

Mikor a harmadik pecsétet feltörte, hallottam, hogy a harmadik élőlény kiáltja: "Jöjj (és nézd!)" Erre egy fekete lovat pillantottam meg. Lovasának kezében mérleg volt. A négy élőlény között szózat hallatszott: "Egy mérő gabona egy dénár, három mérő árpa is egy dénár de az olajban és a borban ne tégy kárt."

A negyedik pecsét[szerkesztés]

Mikor a negyedik pecsétet feltörte, hallottam a negyedik élőlény szavát: "Jöjj (és nézd!)" Erre egy fakó lovat láttam. Lovasának halál a neve, nyomában az alvilág járt. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal és éhínséggel, halállal és fenevadakkal öldököljön.

Az ötödik pecsét[szerkesztés]

Mikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg. Nagy szóval kiáltották: "Urunk, te szent és igaz, meddig tartasz még ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?" Erre mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak és azt mondták nekik, maradjanak nyugodtan még egy rövid ideig, amíg betelik bajtársaik és testvéreik száma, akiket meg fognak ölni, akárcsak őket.

A hatodik pecsét[szerkesztés]

Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész Hold olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hulltak, mint amint a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. A föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad hegyi barlangokba és sziklák közé rejtőztek. Így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: "Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?"

A hetedik pecsét[szerkesztés]

Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!

A hét harsona[szerkesztés]

Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben.
Akkor láttam, hogy az Isten színe előtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak.

Az aranyos tömjénező[szerkesztés]

Jött egy másik angyal arany tömjénezővel, s megállt az oltár előtt. Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón előtt álló arany oltárra. A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezéből Isten színe elé. Ezután az angyal fogta a tömjénezőt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgő mennydörgés, villámlás és földrengés támadt.

Az első harsona[szerkesztés]

A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját. Az első angyal megfújta harsonáját. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt s a földre zuhogott. A föld harmadrésze elégett, a fák harmadrésze elhamvadt és a zöldellő fű mind leperzselődött.

Második harsona[szerkesztés]

A második angyal is megfújta a harsonáját. Erre mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger harmadrésze vérré vált, a tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt.

Harmadik harsona[szerkesztés]

A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égből, s mint égő fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.

Negyedik harsona[szerkesztés]

Látomásom folytatódott. Hallottam, hogy egy sas az ég magasán repülve nagy szóval kiáltja: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!

Forrás[szerkesztés]

  • Biblia (Újtestamentum)