Jókai Mór

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jókai Mór

Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) magyar író.

Idézetek[szerkesztés]

  • Csak az érti ezt meg, aki Erdélyt ismeri; a négy vallás és négy nemzet hazáját, akik alatt még egy ötödik vallás és egy ötödik nemzet mozgatja a földet, mely számra nagyobb, mint együtt ama négy.
    • Egy az Isten c. regényében mondja Zimándy Gábor 1848. márciusában
  • Amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek a sorsa alábbvalóbb legyen egy feleséges embernél. Az asszony csupa gyöngédség és szeretet, amíg férjhez nem megy; azontúl csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik, megszűnik ember lenni; lesz kutya, akit szidnak; szamár, akit megnyergelnek; papagáj, akinek fecsegni kell és selyembogár, akiből fonalat húznak. A legjobb asszony is olyan, mint a harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól, amikor elhagyja.
  • A hazugság a gyöngék fegyvere.
  • A munkás lelkének egyik acélozója az, ha azt látja, hogy munkaadója is ott izzad vele
  • Az időt nem az évek számítják, hanem amit szenvedünk alattuk
  • Egyik átka a semmivé lett nagyságoknak azt látni, hogy a kicsiny emberek megmaradtak akkorának, amekorrák voltak.

Az író vélekedése a magyar nyelv eredetéről[szerkesztés]

Én szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem is volt soha.

(Forrás: Acél József: Szittya görög eredetünk. Turán Printing, 1975. Első kiadás 1926. Budapest.)

...és néhány más dologról[szerkesztés]

...azért, hogy az orosz diplomáciát Magyarországra nézve veszélyesnek tartjuk: a z o r o s z n e m z e t ellen gyűlöletet hirdetni nem találjuk szükségesnek. Nemzeteknek nemzeteket gyűlölni nem szabad.
   Nemzetek gyűlölete egymás irányában nem is természetes.
   Önző kormányok szítják csupán a gyűlöletet, hogy azzal harcosaikat megrészegítsék, mikor egymás országainak leigázására vezetik; de maguk a népek mindennapi érintkezésükben, ott, hol a civilizáció felvilágosítá őket, nem gyűlölhetik egymást.
   Lelketlen diplomaták uszíták egymás ellen a népeket; a nemzetiségeket, a fajokat, a hitfelekezeteket; mi legalább ne vegyünk ez uszításban részt, kik Isten kegyelméből magyaroknak születtünk, s saját szellemünk szerint szabadelvűeknek nőttünk fel.
   Az orosz diplomáciától visszariadunk, mert a rideg abszolutizmust képviseli; kárhoztatjuk benne nem az oroszt, de az abszolutizmust, mely elveinknek ellensége, akármely nemzettől jöjjön.
   Az o r o s z k o r m á n y n a k van kancsukája, vannak szibériai ólombányái, vannak vérrel írt ukázai; de az o r o s z n e m z e t n e k van szabadság utáni vágya, mit demokrata egyletei fenyegetve hirdetnek a világnak, van hatalmas literatúrája, melynek magas lelkű bajnokai az általános szellemi jobblétért, a nagy koreszmékért küzdenek...[1]

Az arany ember[szerkesztés]

(1872)

A hollók pedig egyre jöttek a Brazovics-ház tetejére. Hitelezők követelték vissza kölcsöneiket.

S akkor az egész kártyavár összeomlott.

A legelső hitelező szavára, aki a per útjára vetemedett, semmivé volt téve az egész Brazovics-ház. A hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig. Kiderült, hogy igaz volt, amit a menekülő vőlegény sejtett: Brazovics úr üzlete úgy össze volt bonyolítva hasznosnak látszó s kárt vető vállalatokkal, hibás számításokkal, titkolt tartozásokkal és képzelt nyereségekkel, hogy a rendbeszedés alkalmával nemcsak elégtelen volt az összes vagyona az igények kielégítésére, de kiderült, hogy még olyan összegeket is elköltött, amik hitbuzgalmára, becsületére voltak bízva: árvák vagyonát, eklézsia alapítványtőkéit, kórházak pénzét, biztosai kaucióösszegét, községi hitbizományokat; még a ház tetején is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt sárral, iszappal – gyalázattal.

A kőszívű ember fiai[szerkesztés]

  • Ezen cím alatt: "administrator" a német Conversations-Lexiconban fog találni, a ki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt, a ki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorákat osztogat; a magyar Conversations-Lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát jegyezte fel benne; ki egy időben erdőt nyőni, sziklákat morzsolni küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr volt, a hol sok szolgára talált. [2]
Az akkori adminisztrátor kifejezésről
  • A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, a melynek neve "krák".

Pontoppidan norvég tudós le is írta e szörnyeteget.

A krák egy töméntelen nagy tengeri állat, mely lenn a tenger-feneken lakik, s melynek néha-néha eszébe jut a vizek szinére felemelkedni.

Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve tengeriszappal, tele nőve tengeri fügével, tengeri tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével.

Időjártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: ni milyen szép zöld sziget! kikötnek rajta, birtokukba veszik, házat építenek rá; a krák mind ezt tűri szépen.

Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni; legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem tudja a hátát megvakarni.

A hajósok mindig jobban találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán s ugyan örülnek rajta, mikor víz helyett zsirt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni a zsirját, hiszen van neki elég.

A hajósok a gazdag szigetre raktárakat építenek, vámot, rendőrséget importálnak rá, talán még részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat. [3]

A "krák" nevű csodaállatról
  • Pest olyan derült arczú város különben. Nincsenek ócska tornyai, vármaradványai, mik elmult borús időkre emlékeztetnének, az utolsó védbástya fala rég házak közé van beépítve; nincsenek ódon kastélyai, mikhez rémmeséket költhetne a népmonda; nincsenek titoktartó kolostorai, mik hideg borzadályt lehelnének falaikból; nincsenek fényes aristocraticus palotái; nincs Bastilleje, sem Towere, de nincs Kremlje és Louvre-e sem; még csak egy nagyobbszerű templom sem kevélyíti arczát. Olyan "otthon"-nak szánt város az egész.

Negyvenöt év előtti arczáról beszélek. Még akkor nem volt körüle az a száz fekete kémény, mely most mindennap fekete korommal írja fel az égre a földi prózának diadalait; eszemben sem élt a múzeum körüli city; a széles Dunaparton hosszan egy, csupa egyenlő kétemeletes házakból támadt épületsor mosolygott. Olyan volt az, mint egy szép fiatal hölgynek ajkai közt a ragyogó fogsor. A közeledő idegent úgy hivogatja az első tekintet. [4]

Pest 1849-es ábrázolása
  • «Hogyan merünk mi ez órában az Istenhez imádkozni, a ki maga is a királyok királya?»

«Bántotta ennek a háznak a gazdája valaha azt a tüzért, a ki most azt a bombát ide röpítette, hogy egyszerre mind a három emeletet áttörte vele, a pinczében szétpukkant, s végig meggyujtotta az egész házat?»

«Ha valakinek a balkeze megvágja a jobb kezét, s akkor megtorlásul a jobb keze vissza vágja a balkezét, annak a valakinek nem kétszeres oka van-e jajgatni?»

«Ha nekem, a kinek semmim sincs ebben a városban, olyan nagy a fájdalmam e pusztulás miatt, milyen nagy lehet az öröme e látványon annak, a ki azt okozza?»[5]

Mihály mester gondolatai Pest 1849-es rombolásáról
  • Minden embernek megvan a maga saját vitézsége. [6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Kivel szövetkezzünk?” A Hon, 1867. szepember 4. 202. szám, 1. oldal.
    In: D. Zöldhelyi Zsuzsa – Bergné Török Éva – Dukkon Ágnes – Légrády Viktor Orosz írók magyar szemmel (Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai a kezdetektől 1919-ig) I. kötet, 116. oldal. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.
  2. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29.) 2. p.
  3. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 29.) 162. p. Erik Pontoppidan dán természetkutató volt, de Norvégia természetrajzával is foglalkozott.
  4. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 2. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 30.) 124. p.
  5. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 2. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 30.) 151-152. p.
  6. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 2. Révai Testvérek, Budapest, 1895. (Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 30.) 187. p.

Forrás[szerkesztés]

  • Vezércsillagok (Franklin-társulat nyomdája, Budapest, 1901)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Jókai Mór témában.