John Ronald Reuel Tolkien
(J. R. R. Tolkien szócikkből átirányítva)
| John Ronald Reuel Tolkien |
|---|
 J.R.R. Tolkien az 1940-es években (színezett) |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Művek a Project Gutenbergben |
J. R. R. Tolkien angol nyelvész, író, A Gyűrűk Ura és más művek szerzője.
Idézetek tőle
[szerkesztés]- Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus »haladás« csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmának vaskoronája felé.
- Nagyon boldog vagyok, hogy említette a neveket, mert ezek nagy problémát okoztak nekem. És épp ebben lelem a legnagyobb örömömet is: egy jó névben. Íráskor is mindig egy névből indulok ki. Mondjon nekem egy nevet, és lesz belőle egy történet - rendszerint így van nálam, s nem fordítva.
- Jómagam szívből utálom az allegóriát, minden formájában.
- Úgy hatott rám, mint a háború 1914-es kitörése, mikor felfedeztem, hogy a «legendák» függenek attól a nyelvtől amelyhez tartoznak; de egy élő nyelv ugyanúgy függ a legendáitól, melyeket tradicionálisan közvetít. [...] A volapük, eszperantó, ido, novial, stb. stb. mind holtak, sokkal inkább mint az ősi, már nem használt nyelvek, mivel a létrehozójuk soha nem talált ki eszperantó legendákat...
(J. R. R. Tolkien bizonyos Mr. Thompsonnak írott leveléből, 1956)
- Azzal az idővel kell foglalkoznunk, ami megadatik nekünk.
- Nem minden vándorút céltalan.
- A tanács veszélyes ajándék, még akkor is, ha bölcsek adják bölcseknek, mert minden szándék rosszra fordulhat.
A Gyűrűk Ura
[szerkesztés]- Aki eltör valamit, hogy megtudja, mi az; az letér a bölcsesség útjáról.
- Veszélyes dolog kilépni az ajtón [...]. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.
- Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.
- De hát nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, mi a teendő, ha már itt vagyunk.
- Sok ellenséggel fogtok találkozni, nyílt ellenséggel és álruhással; ám meglehet, épp ott találtok jóbarátra, ahol legkevésbé számítotok rá.
- A kényszert fölismerni bölcsesség, azután, hogy a cselekvés valamennyi útját gondosan mérlegeltük, még ha ez ostobaságnak tűnik is azok szemében, akik a hamis reményhez makacsul ragaszkodnak.
- Körülötettek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni, azt már nem.
- Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.
- Lehet, hogy az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.
- Ha kell, legyen háború, amíg az életünket védjük a pusztítótól, aki elemésztene mindent; de én a fényes kardot nem azért szeretem, mert éles, a nyílvesszőt, mert gyors, a harcost, mert diadalmas. Én mindezt csak azért szeretem, amit véd.