Jean de La Bruyère

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Jean de La Bruyère

Jean de La Bruyére (1645. augusztus 16. Párizs — 1696. május 10. Versailles), francia esszéíró, moralista.

Idézetek[szerkesztés]

  • Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának.
  • Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni.
  • Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét.
  • A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet.
  • Emberileg szólva, a halálnak jó oldala is van: az, hogy véget vet az öregségnek.
  • A szegénység közvetlen oka a nagy vagyon.
  • Jobb fájón nélkülözni akit szeretünk, mint együtt lenni azzal, akit nem.
  • Akit feledni akarunk, arra gondolunk.
  • Amikor az ember akár illendőségből, akár unottságból, akár életrendből lemond az élvezetekről, első dolga, hogy másokban elítéli őket.
  • Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.
  • A hirtelen támadt szerelem múlik el a legnehezebben.
  • Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad.
  • A gyűlölködések olyan hosszan tartók és megátalkodottak, hogy a beteg emberben a halál legbiztosabb jósjele a kibékülés.
  • Annyira megbízható és oly szigorúan feddhetetlen barátokat kell választanunk magunknak, hogy ha megszűnik is barátink lenni, bizonyosak lehessünk benne, hogy nem élnek vissza bizalmunkkal, és nem válnak ellenségeinkké.
  • Az az asszony, akinek csak egy szeretője van, azt hiszi magáról, hogy nem kacér; akinek több szeretője van, azt hiszi magáról, hogy csak kacér.
  • Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet.
  • Vannak olyan helyzetek az életben, amelyekben az igazmondás és az egyszerűség a legjobb furfang a világon.
  • Az asszonyok gyakran hiszik, hogy szerelmesek, mikor nem is azok. A cselszövéssel járó szórakozás, az udvarlás izgalma, természetes hajlandóság a szerelem gyönyörűségei iránt, s a visszautasítás fáradságos volta. Mindez meggyőzi őket arról, hogy szenvedélyesek, holott csak kacérok.
  • Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig, ugyanakkor, színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta.
  • Minden szenvedély hazug: elrejtőzik, amennyire csak teheti, mások tekintete elől, s önnönmaga előtt is titkolja magát. Nincs az a bűn, amely ne volna megtévesztően hasonlatos valamely erényhez, és ki ne használná ezt.
  • Az érzéketlen nő olyan nő, aki még nem találkozott azzal a férfival, akit szeretni fog.
  • A szerelem a csömörbe hal bele, s a feledés temeti el.
  • Minden bizalom veszedelmes, ha nem maradéktalan: ritka az olyan helyzet, amelyben ne kellene mindent megmondanunk vagy mindent elhallgatnunk. Akiről azt hisszük, hogy valamely körülményt el kell rejtenünk előle, annak máris túlságosan sokat árultunk el titkunkból.
  • A nőket lábbelijük és fejdíszük nélkül kell megítélni, valahogy úgy, ahogy a halak hosszát farkuk és fejük között mérik.
  • Nem akaratunktól függ, hogy örökké szeressünk valakit, mint ahogy az sem függ akaratunktól, hogy ne szeressük.
  • A becsvágyból a bölcs maga a becsvágy által gyógyul ki; oly nagy dolgokra törekszik, hogy nem elégedhetik meg azzal, amit vagyonnak, tisztségeknek, társadalmi érvényesülésnek és kegynek neveznek.
  • A hűtlen nő, ha az érdekelt férfi annak tudja, csupán hűtlen; ha hűségesnek hiszi, akkor hitszegő.
  • Ha általános jelenség az, hogy a ritkaságok élénk érdeklődést keltenek bennünk, vajon miért kelt bennünk oly kevés érdeklődést az erény?
  • Az emberek cselekedeteinek csakis a szándék szabja meg az érdemét, s az önzetlenség teszi tökéletessé.
  • Fájón nélkülözni azt, akit szeretünk, áldás ahhoz képest, hogy együtt kell élnünk olyasvalakivel, akit gyűlölünk.
  • A szerelem és a barátság kölcsönösen kizárja egymást.
  • A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet.
  • Magamagától jóformán senki sem veszi észre másnak az érdemét.
  • Némelyeknek az a dicsőségük vagy érdemük, hogy jól írnak, másoké pedig az, hogy nem írnak.