Joseph Conrad

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Joseph Conrad
Joseph Conrad.PNG
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián

Joseph Conrad (Berdyczóv, Ukrajna, 1857. december 3. – Bishposbourne, Anglia, 1924. augusztus 3.) lengyel születésű, angol regényíró

Idézetei[szerkesztés]

  • Felesleges egy természetfeletti gonosz erőben hinnünk. Az ember maga is képes mindenféle gonoszságra.
  • A szakácskönyv az egyetlen könyv, amiről elmondhatjuk, hogy boldoggá tette az embereket.
  • Értelmes ember mindennek megtalálja a maga módját.
  • A hajókkal sosincs baj. Csak az emberekkel, akik rajtuk vannak!
  • Ha az ember meg akar győzni valakit, ne a megfelelő érvekben bízzon, hanem a megfelelő szavakban.
  • Jaj annak, ki nem tanult meg fiatalon remélni és szeretni - és bízni az életben!
  • Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.
  • Olyan a mi világunk, az egyiknek eltűri, hogy lovat lopjon, míg a másik a kötőfékre sem nézhet. Jó, lopja csak el azt a lovat. Rendben van. Megteszi. Talán szeret lovagolni. Viszont a kötőfék bámulásában van valami annyira kihívó, hogy az még a legjámborabb szentet is rúgásra ösztönzi.
  • A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyűlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínű világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerű megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét.