Juhász Ferenc (költő)
Megjelenés
Juhász Ferenc (Bia, 1928. augusztus 16. – Budapest, 2015. december 2.) magyar költő.
Idézetek műveiből
[szerkesztés]- Hajnaltól estig (1950)
- Állok itt a tájon. Dalolni szeretnék.
- Mint az a pacsirta! Ha úgy énekelnék!
- Rólad drága népem és rólad szabadság!
- Azokról, akik a szabadságot adták.
.............................
- Meggyötört szomorú arcod (1955)
- Mi volt? Mi volt? A kor mart énbelém is fehéren,
- hogy hizlalódjon egy újabb páros-szenvedésen?
- Hisz úgy roncsolódik szét a legtöbb emberi kapcsolat,
- mint a derűs szerv, amit vernek rádióaktív-sugarak,
.............................
- Himnusz-töredék (1972)
- Emeld föl fejedet büszke nép,
- Viseled a világ szégyenét,
- Emelkedj magasba, kis haza,
- ............................
- Fekete páva
- ...........................
- Emlékszel-e Pista, édes öregem,
- ültünk a dunaparti márvány-cöveken
- és jajgatott és sírt a szerelem.
- Apja nincs és anyja nincs neki.
- Talán az isten őt gondolta ki,
- ............................
- hogy fölmentse a bűn alól magát.
- A csönd virága (1978)
- A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
- Ne sikolts, ne sikolts, ne törj meg engem a szemeddel
- Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
- Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel
- ...............................
- Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb
- A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.
- Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:
- az Oktogonon.
- Csütörtök este van.
- Nem átkozom magam.
- Nem siratom.
- Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog,
- Lábamnál olaj-szivárvány-patakok
- és föltorlódott esőhólyagok.
- Mint mozgékony-bőrű kaméleonok
- agyag-csipkekorsó szeme forog
- a nyüzsgő buborék-állatok
- vízhártya-szeme.
- Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,
- színét cseréli szín után.
- Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.
- Ez a tér a virágzó kő-magány
- Galapagos-szigete.
- Magam vagyok.
.......................
- Évszakok (1978)
- Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt.
- Rothadt növényeken gázoltam tehozzád.
- Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt,
- mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák.
- Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok,
- korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve.
- Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csengettyűs aranyláncot:
- atom-hasító mosolyodban áztam, s beleőszültem bolyongó szemedbe.
.......................
- Látomásokkal áldott életem
- Pedig nem vágytam látomásra,
- csak a magányra, soha másra.
- Vágytam egyszerű, tiszta hitre,
- ami az embert megsegítse.
- Kifakadni, mint a virágok
- és meghalni, mint a virágok.
- Osztani magamat meg mással,
- nem fölperzselni a látomással.
- Élni derűsen a fényben
- és becsukódni észrevétlen.
.......................
- Tanya az Alföldön
- Az ágy előtt kapca,
- rongyos bakancs,
- a falon kivágott ujság-kép
- lapúl,
- s egy árva zsebóra-lánc.
- Egy könyv jajgat olvasatlanúl.
.......................
- A mindenség szerelme
- Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
- hogy mért kiván szeretni,
- kezdetben volt a hang és nem tudta még,
- hogy mért kiván szeretni,
- kezdetben volt a köd és nem tudta még,
- hogy mért kiván szeretni,
- kezdetben volt a láz és nem tudta még,
- hogy miért kíván szeretni?
- Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
- Kezdetben volt az egy-álmú anyag, a nyugalom, robaj,
- mozdulat, tespedés,
- lágy csömör és harsogó, sós hullámverés,
- magányos dermedés méhe, fekete éjfél-olaj,
- a lüktetni, izzani, hártyásodni, bőrzeni vágyó némaság,
- kezdetben volt a vágy, az önmagát erező sűrű bujaság...
- .............................
- Kezdetben nem voltál te sem,
- csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat,
- a szurok-sűrű, fortyogó, forró akarat,
- világ-tűz, vízözön,
- ismeretlen és titkos robbanások,
- május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...