Juhász Gyula

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Juhasz.jpg

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő

Idézetek[szerkesztés]

  • Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.
  • A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is.
  • Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart.
  • Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
  • A munka nemesít, a robot gazdagít. Csak nem a robotost gazdagítja.
  • Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
  • A régi naivák a fiatal ártatlanságot ábrázolták, az új naivák a fiatal romlottságot.
  • A hülye azt mondja a lángésznek: bolond.
  • Tehetségvédelmen sokan azt értik, hogy védekezni kell a tehetségek ellen.
  • Légy szerény! - mondja a katángkóró az ibolyának.
  • A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.
  • A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön.
  • És minden dolgok mélyén béke él...
  • Holt álmaink szabad jövőben élnek!
  • Ó fáraók, vigyázzatok, a szolga egy nap a gúlát a pokolba hordja, S megérzi már, hogy ember maga is!
  • Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben.
  • Az egész estét betöltő darabok olykor űrt hagynak a lelkünkben.
  • Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem.
  • Mikor a munka nem lesz robot, és a művészet nem lesz fényűzés, akkor jön el az ország, amelyről a legjobbak jövendöltek.


Máramarossziget

Magyar Kelet bazárja volt e város,
Fajok tanyája, ódon és kies,
Közel az éghez s a magyar határhoz
S a vándorló költőhöz is szíves.

Kegyes atyáknál öreg iskolában
Magyart, latint oktattam itten én,
Párizs felé szállt akkor ifjú vágyam,
Fiatalságom ódon Szigetén.

Párizst kerestem és könyvekbe bújtam,
Míg az idő szállt -- ó én drága múltam --
Örökre meddőn és múlasztva múlt.

Egy fiatal lány szeme átvilágol
Felém e fényből, mint a másvilágból
És vissza, vissza nem visz oda út.


A békekötésre

Magyar Tiborc, világ árvája, pórja
Nézz sírva és kacagva a nagyokra,
Kik becstelen kötéssel hámba fognak,
Hogy tested, lelked add el a pokolnak!

De azután töröld le könnyedet
És kacagásod jobb időkre tedd,
Úgy állj eléjük, mint a végitélet
Bús angyala, ki e világba tévedt:

Urak, világnak gőgös urai,
Nem gyásznak napja nékem e mai,
Emlék, remény lelkemben úgy remeg,
Mint villámos viharban az egek!

Kardom letettem, várok, dacolok,
Az Isten él és a vén föld forog,
Mene, Tekel, Fáresz: fölírva van
Bitang hódítók palotáiban.

Már reng a föld, már villámlik az ég,
Lesz itt ítélet, harag napja még
S világok romján, tűnt gazok felett
Én még hozsánnát énekelhetek!

Hozsánnát néked Istenem, te nagy,
Szabadság, aki lelkem lelke vagy
S magyarként és emberként – Üdv Neked! –
Élem tovább az örök életet!

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Juhász Gyula témában.
Wikisource-logo.png
A magyar Wikiforrásban további művek találhatóak
Juhász Gyula szerzőtől.