Kálnoky László
| Kálnoky László |
|---|
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Kálnoky László (Eger, 1912. szeptember 5. – Budapest, 1985. július 30.) magyar költő, műfordító.
Idézetek verseiből
[szerkesztés]Meztelen szív
[szerkesztés](részlet)
- Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
- és lüktetése szórakoztatott;
- majd felmutattad azt a többieknek,
- kissé büszke és kissé meghatott
- mosollyal, hisz te műveltél csodát
- a szerkezettel, melyet félre dobtak;
- ha akadozva is, ketyeg tovább;
- életre keltettél egy tetszhalottat.
Az a kis ember
[szerkesztés](részlet)
- Az a kis ember ott belül
- ugrál, torz fintort vág, nevet;
- fejedben lakik, agyvelőd
- az ágya, ablaka szemed.
- Ha torkod sírás fojtogatja,
- s keserűséged könnybe gyűl,
- szemtelen hangján felkacag
- az a kis ember ott belül.
- Az a kis ember ott belül
- tarka zászlókkal integet.
- Nem látja más, csak te tudod,
- mi van a homlokod megett:
- cirkuszporond és arzenál,
- hol minden együvé vegyül,
- mert rendet sohasem csinál
- az a kis ember ott belül.
Pokol
[szerkesztés]- Kincsem kiszórtam mind az ablakon;
- eltékozoltam a roppant vagyont én.
- Most szörnyű kínzókamrában lakom:
- tüzes rostélyon sülök meg naponként.
- Jó, hogy nem láthat senki meg belül,
- hol ingoványos és fekete táj
- riaszt, sötét iszap fortyogva hűl,
- hol minden csupa bürök és nadály.
- Ott denevérek laknak és manók,
- fél-állatok s keselyűtestű nők
- és boszorkányok undok üstje lóg,
- amelyben békát s kígyót főznek ők.
- Ott vad tűzvészt vérszínű zápor olt.
- Így kóstolom meg földön a pokolt.
Férfikor
[szerkesztés](részlet)
- Boldog költő voltam hajdanta én.
- Magától, könnyedén
- Magától, könnyedén
- lejtett a sor, csendült végén a rím,
- s futottak verseim,
- s futottak verseim,
- mint nyájas dombvidéken a patak,
- mely fényes halakat
- mely fényes halakat
- csillogtat, s hátán a szelíd fodor
- falevelet sodor.
- falevelet sodor.
Válogatás epigrammáiból
[szerkesztés]- Odakenem a sort,
- ezt az öntapadó tapétát
- kellő méretben a vers panelfalára.
- Hátralépek. Munkámban elgyönyörködöm,
- s odacsapom egy légycsapó hevületével
- végül a csattanót!
(Alkotás)
- Nem működik a Toshiba?
- Bizony sajnálatos hiba.
(Egy levélosztályozó gépre)
Idézetek prózai munkáiból
[szerkesztés]- Azt is hallottam vagy olvastam valahol, hogy a század elején a lélekbúvároknak sok gondot okozott egy idős, analfabéta parasztasszony, aki negyven fokos lázban, önkívületben Homérosz hexametereit kezdte skandálni görög nyelven. Végül kiderítették, hogy a néni kosztosdiákokat tartott hajdanán, és az ő hangos biflázásuk rögzítette a szöveget az asszony emlékezetének legmélyén vagy legszélső peremén, mivel gyógyulása után megint egy árva görög szót sem ismert többé, sőt az Iliász és az Odüsszeia létezéséről sem volt tudomása.
(Bíbornokok és japánok.)
- Azt gondolta ugyanis, hogy ha mindig a lehető legrosszabbat képzeljük el, egyúttal el is hárítjuk bekövetkeztét, hiszen semmi sem történik az életben pontosan úgy, ahogyan az ember elképzeli. Ezért, ha felkészülünk a legrosszabb eshetőségre is, már csak valami kevésbé rossz következhetik. Kár, hogy az élet nemegyszer alaposan megcáfolta Szaniszlónak ezt a túlságosan optimista vélekedését.
(Homálynoky Szaniszló történetei.)
- Mennyi hasonlóság, mennyi rokon vonás két idegen élet között! Nem! Nem születünk életidegennek; az élet idegenedik el lassanként tőlünk, nem mi tőle, és akit az élet tett idegenné, miért is bíbelődnék idegen életekkel?
Tulajdonképpen nem is Neked szánom ezt a megállapítást, inkább azoknak az értetleneknek, akik állítólagos cselekménytelenségük miatt többé-kevésbé elmarasztalják prózai írásaidat, vagy vitathatatlan értéküket elismerik ugyan, de egyúttal mint fogyatkozást róják fel a régi fióknál ismeretlen eseménytelenséget és emberhiányt.
(Költői levél Tandori Dezsőhöz)
Idézetek műfordításaiból
[szerkesztés](részlet)
- Nézz végig régi tetteim során:
- Hány hőst küldtem halálba túl korán.
- Te hozzájuk képest kismiska vagy.
- Nyughass, és hallgass el, de jókor ám;
- Tanácsolom, Villon, húzd meg magad.
(Villon: Védekezés a sors nevében)
(részlet)
- VII.
- Elválnom bármilyen nehéz,
- A szükség távozásra int.
- Mást vár szüretre már a méz,
- Szerény véleményem szerint;
- Nincsen Boulogne-ban sóshering,
- Mely, mint a kedvem, oly aszott.
- Keserves ügy. De rám tekint
- Talán Isten, ha zajt csapok.
(Villon: A Kis Testamentum)
(részlet)
- Közelg a perc, mikor lágy szárán imbolyogva
- ontja minden virág a szent tömjénszagot;
- járják az est legét a hangok s illatok;
- valcer bús dallama, epedés kába sodra!
- Ontja minden virág a szent tömjénszagot;
- felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna;
- valcer bús dallama, epedés kába sodra!
- Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt.
(Charles Baudelaire: Esti harmónia)
Felhasznált forrás
[szerkesztés]- Kálnoky László. összegyüjtött versek (1932-1978). Magvető Könyvkiadó, Budpest. 1980.
- Francois Villon összes versei. Európa Könyvkiadó. Budapest. 1974.