Kannás Alajos

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kannás Alajos (Kiskunhalas.1926. július.21. - Los Angeles.1999.május.25.) pszichológus, író, költő.

Idétzetek verseiől[szerkesztés]

Kezdet
(részlet)

A kezdet visszanyúlt a nyúzott multba
ezer gyökérrel szűrt szívott erőt
és szenvedésből lassan összegyurta
a gyúló szenvedélyt a szenvedők
emlékeztek még sok torz éjszakára
tépett házakból részeg katonák
lányokat szedtek és a vér szagára
az asszonyokra kik a havon át
mezítláb szöktek senki sem feledte
a szétvert álmokat hiába tervet
mert minden napnak mindig volt keresztje

Emlékszel még
(részlet)

Emlékszel még az Üres Koporsóra
a Jelszóra hogy Menjetek Haza
Ígéretekre sok - sok szerteszórva
s hajnaltalan maradt az éjszaka...

Emlékszel még az elvett iskolára
mocsárba süllyedt szellemroncsokat
dédelgetett még hínárba bugyolálva
a rend míg végül lassan elrohad...

Nem félek
(részlet)

Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat

Nincs lehetetlen
(részlet)

A kezdetet nem tudja senki
mindig jöhet egy pillanat
mikor a mélyböl felszakad
egy hang és nincs út visszamenni
nincs út tagadni nincsen várni
a lehetetlent megpróbálni
lehet mert nincsen lehetetlen

Mindenütt otthon
(részlet)

Mikor hazám csak rendőrállam,
félgyarmat, félfegyenctelep
-- személyi kultusz korszakában --
egész pokol lett, s emberek
folytak el, mint a hó leve,
s nem csont, test s eszme erdeje
feszült volna az életekben,
akkor az otthont félretettem,
hogy bőröm mentsem s jelenem...
Azóta egyre keresem :
mi lett volna ?... De nincsen válasz.
A ember újabb hazát választ
s tökben megkapja ugyanazt :
rendőrt, a rácsot, csak a méret
felpuffadtabb s a vér fehérebb,
a tetvek száma kevesebb.

Vándorok dala
(részlet)

Tamási Áron sirató

"Azért vagyunk a világon -- azért --
hogy valahol otthon legyünk benne"...
A hithű vándor mindig hazatért
s a hitetlen is mindig haza menne...

De aki hontalan kívül s belül
az már csak versből építi hazáját
szemére fényes harmat települ
ha hajnalokként hívják messzi hársfák...

Kiáltvány
(részlet)

Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles - Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

Nagymagyarország széjjeltépve,
de még magyarok vérzenek
Bácskában is. S egy újabb béke(?)
eladta mind a végeket...

Kitaszított
(részlet)

(Wass Albertnek - sírvers helyett)

Mert él a lélek és a holtnak árnyak
megtagadva is rávetül a mára
s zsoltárként zúgnak örökszép szavak
A gyáváknak harminc ezüstje nem nyer
mert győz a vers, ha Ember volt az Ember
A víz szalad, a kő marad … marad.

Kormos kövek
(részletek)

              1.
Ha fényes lennék bárki észre venne
ha lenne hangom s fennen szólanék
ráfordíthatnám én is életemre
a sodródók s a bámulók szemét
de hajszolt árny vagyok csak
és ha néha
hozzájutok hogy önmagam legyek
csupán a holdnak elfogyó karéja
hallgatja távolodó léptemet

               5.
Előbb csak ősz volt
félholt
sárga ősz
aztán a pernye szállt mint harmat
sok háztető riadtan földre ült
és záporként zuhantak
a csillagok és rőt betűk
omlott az éj omlott egy korszak
kik elhullottak
új alakba szöktek
omlott az éj hullott a csillag
s a füstös ősznek
üszkén kinyíltak
az őszirózsák

              9.
Az éjt már tankok tépték széjjel
a Körúton leöntve mésszel
mint roppant hóvirágok
halottak nőttek
de minden tört test
csak biztatott tovább
a nyirkos szemfedőnek
kisimult minden ránca
és fény tapadt
a mész alatt
a holtak homlokára.

            22.
Sovány tejétől sírt a gyermek
künn gépfegyver kapart
zsoltáros hangon énekelget
egy csip-csup ócska dalt
nincsen sírás motyog szilárdan
most mindenki adott
s egy képre rásimít anyásan
fekete szalagot.

            28.
A drótokon búcsúzó fecskék
a naplementét
ökörnyál kötné ághegyekhez
de lassan mégis jő az est
s amint a fecskék ellebegnek
egy öreg sírni kezd.

             51.
Mint lomha medve ing a vár
patinás a lánca
örvény alól is kitalál
s a sírokból kiássa
önnön csontját az élet
a város körbe lépked
rabként morog a fagyra
de túl telen s a zengő jégen
egy lány suhan fényes-fehéren
virágmellét mutatva.

              56.
A nyírfák szürke arccal néztek
megállt a szorgos szélmalom
a rétre lapultak a fények
s a lompos tankok sebet téptek
a macskaköves utakon
néhány tanyából pernye s füst száll
vacogva kelt az őszi rozs
a fák hegyén lengő ezüst szál
szétfoszlik legtöbb lomb piros
vagy sárga mint a vén Tisza
amely dohogva délre baktat
csupán Fekete Mária
mosolyg szelíden minden vad had
tatár török labanc meg német
eltűnt s aztán egy új tavasszal
a bujdosók is visszatértek.


A pesti srácok
(részlet)

Hitetlen korban Hit varázsosan élt
A Pesti Srác az égő pesti utcán
Nem koszorúért ontotta a vért
A Páncéltalpasok szántásába bukván
 
A vakmerőség hős varázsa vitte
A Korvin Közben harcolókat is
S a Széna téren sziklaszilárd hitbe
Kapaszkodtak s a Szó nem volt hamis...

Külső források[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Kannás Alajos témában.