Karl Jaspers

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Karl Theodor Jaspers (1893 – 1969), német egzisztencialista filozófus, elmeorvos.

Filozófiáját ő maga úgy jellemezte, mint a Kierkegaard és Nietzsche által felállított problémákra adott választ.

Idézetek[szerkesztés]

  • A filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése.
  • A határhelyzetek – a halál, bűn, változás, a világ bizonytalansága – a kudarc realitásával szembesítenek bennünket.
  • A filozófia eredetét a rácsodálkozásban, a kételkedésben és magárahagyatottságunk érzetében kereshetjük.
  • Belső ösztönünk szilárd alapok felé, a lét mélye, az örökkévalóság felé törekszik.
  • A lét, mint egész sem nem alany, sem nem tárgy, hanem egy átfogó tartalom.
  • Embernek lenni annyi, mint emberré válni.
  • Az abszolut függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban szerzett tapasztalatainktól függünk, a mindennapi létben más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.
  • Elszigetelt szabadság nincs. Ahol van szabadság, ott az harcban áll az elnyomással.

Idézetek a Bevezetés a filozófiába című könyvből[szerkesztés]

A filozófiai gondolkodás közben az ember kiszabadul gyakorlati szükségleteinek kötelékeiből. Minden hátsó gondolat nélkül szemléli a dolgokat, az eget és a földet, és kérdi mik ezek, miből lettek. S a kérdések válaszaitól nem vár semmi hasznot, csak egyfajta kielégülést.

...

Mindig valamilyen helyzetben vagyunk. A helyzetek változnak; lehetőségek adódnak. Ha elmulasztjuk őket soha vissza nem térnek. Magam is munkálkodom helyzetem megváltoztatásán. De vannak helyzetek, melyek lényegileg megmaradnak, mégha pillanatnyi aspektusok megváltozik is, ha megrázó erejüket nem ismerjük is: meg kell halnom, szenvednem kell, változás tárgya vagyok, menthetetlenül bűnbe keveredem. Létünk efféle alaphelyzeteit határhelyzeteknek nevezzük. Úgy is mondhatnánk, ezek azok a szituációk melyekből nem lábalunk ki, amelyeken nem változtathatunk. A csodálkozás és a kételkedés ezeknek a határhelyzeteknek a felismerése. Ezek a filozófia legmélyebb eredetforrásai. Mindennapi életünk folyamán gyakran megkerüljük őket, becsukjuk a szemünket s úgy élünk mintha ezek nem is volnának. Elfelejtük, hogy meg kell halnunk, elfelejtjük bűneinket, elfelejtjük, hogy ki vagyunk szolgáltatva a változandóságnak. Csak a konkrét szituációkkal nézünk szembe, gyakorlati érdekeink ösztönzésére csak ezeket fordítjuk hasznunkra, csak ezekre válaszolunk elképzelésekkel és e világi célkitűzésekkel. De a határhelyzetekre ködösítéssel vagy – ha valóban tudomásul vettük őket – kétségbeeséssel, esetleg személyiségünk újjáteremtésével válaszolunk; a léttudatunkban történő változás révén önmagunkká válunk.

Az emberi szituációkat azonban úgy is jellemezhetnénk, mint valamennyi világi lét megbízhatatlanságát. Egyszerűen összetévesztjük a földet a léttel mint olyannal. Kedvező helyzetben lazítjuk figyelmünket, ész nélkül bizakodunk, egyébről sem akarunk tudni, csak aktualitásunkról. Bajban és nehéz helyzetben viszont elcsüggedünk. De mihelyt kilábalunk a bajból, rögtön ismét belemerülünk az önfeledtség boldog állapotába.

...

Az ember hatalmat érez a természet felett, hogy szolgálatába állítsa. A tudománnyal és a technikával igyekszik biztonságát megteremteni. Az embernek a természet feletti uralmában azonban mindig marad egy kiszámíthatatlan elem, amelyből állandó félelem és a végső csalódás következik: kemény munka, öregség, betegség és az elkerülhetetlen halál. A természet csak egyes esetekben tekinthető legyőzöttnek, egészébe soha.

...

A határhelyzetek – a halál, bűn, változás a világ bizonytalansága – a kudarc realitásával szembesítenek bennünket. Mit tehetek, én e teljes kudarc ellen, melyet – ha őszinte vagyok – el kell ismernem?

...

Az ember számára döntő, hogy viszonyul ehhez a kudarchoz. Nem tud róla, s csak a végén döbben rá; világosan látja végső egzisztenciája korlátját; fantasztikus megoldások és vigaszok után kapkod; őszintén szembenéz vele, és elcsendesedik a megfejthetetlen előtt. Ahogyan felfogja kudarcát, az határozza meg, mivé válik.

Forrás[szerkesztés]

  • Bölcsességek könyve, Szalay Könyvkiadó, 1999. ISBN 9639178276
  • Bevezetés a filozófiába, Bp., 1987.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Karl Jaspers témában.