Kleanthész

Kleanthész (Kr.e. 331/330, Asszosz, Müszia, Kis-Ázsia – 232/231) sztoikus filozófus, aki az iskola alapítóját, Kitioni Zénónt annak halála után követte a közösség élén.

Idézetei

A halhatatlan istenek közt a legdicsőbb, kit sok néven neveznek,

a Természet Nagy Ura, Változhatatlan Egy, Minden-erejű,

Te vagy mindenek egyetlen ura.

Üdvözlünk téged, ahogy minden halandó:

Üdvöz légy, Zeus!

Gyermekeid vagyunk ...

[...]

Megtisztelsz minket, s mi is tisztelünk téged,

dalokkal dicsőítve munkáid, halandókhoz illőn,

de hisz becsesebb rendeltetés még az istenek számára sincs annál,

mint örökké imádni az egyetemes törvényt.

Kleanthész: Himnusz Zeuszhoz (legeleje és legvége, szabad ford.)

• A tanulatlan emberek csak alakjukban különböznek a vadállatoktól.

(ugyanő)

• Vélekedésre ne adj, ha bölccsé lenni törekszel,
  

és sose félj a tömeg pimaszul hebehurgya szavától!
Sem értelmes ítélete sincs, sem jogszerű néki,
és helyesen sem ítél. Keveseknél lelsz te ilyenre.

II. töredék (részlet), (Steiger Kornél fordítása)

• Rosszul hallgatni jobb, mint szólni rosszul.

IV. töredék (Steiger Kornél fordítása)

Forrás

• Sztoikus etikai antológia. Gondolat Kiadó, 1983, Budapest. ISBN 9632812549