Kosztolányi Dezső
| Kosztolányi Dezső |
|---|
 Tihanyi Lajos festménye |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Wikiforrásban |
 Médiaállományok a Wikimédia Commonsban |
 Művek a Project Gutenbergben |
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936), magyar író, költő, műfordító, újságíró.
Rímjátékok
[szerkesztés]Csacsi rímek
[szerkesztés]Előhang, melyben a költő igazolja magát
- Érdemem bár abban áll is,
- hogy versemre a banális
- rím csengőit aggatom,
- lelkem mégse rút kanális,
- melyben tört tál – sőt kanál is –
- hevert szerte szabadon.
- Képzelmem – sajnos – anális,
- és ha más teret tanál is,
- ezt kívánja kiadóm.
- Igy éneklek én kanáris
- hangon, melyet sok tanár is
- földícsér majd egykoron.
- E dal csípős, mint az ánis,
- nem miként a régi, mámis,
- agg költészet, mondhatom.
- Hetyke, ifjú és infámis,
- amilyen múzsám s nimfám is:
- él itt mindegyik atom.
- Bíboros, mint a kaláris!
- Lángoló, minthogyha Páris
- adta volna – – –
Esti Kornél rímei
[szerkesztés]- 19
- Budapest!
- Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
- Csupa test!
- Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
- csuda-est!
- Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,
- buta, rest!
- Rímet reád még! Színt, mely életemre
- odafest!
- Ha meghalok, mondjátok síromnál:
- Budapest.
Kecskerímek
[szerkesztés]- A parlament
- a falra ment.
- Volt rajta egy rémes zergekabát,
- és evett egy krémes kergezabát.
- Bármennyi embert ölök rakásra,
- nem teszek szert egy öröklakásra.
Szabadka
[szerkesztés]- Gyerekkorom, mindig téged kereslek,
- ha járom a poros-boros Szabadkát.
- Mióta labdám elgurult itt,
- nem ér az élet egy fabatkát.
Mézes kenyér
[szerkesztés]- Külvárosi kapuban kisgyerek
- száraz kenyeret majszol, ám – igézet –
- az édes, ikrás napfény rápereg
- s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet.
Akarsz-e játszani?
[szerkesztés]- Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
- színlelni sírást, cifra temetõt?
- Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
- játékban élni, mely valóra vált?
- Virágok közt feküdni lenn a földön,
- s akarsz, akarsz-e játszani halált?[1]
