Lev Nyikolajevics Tolsztoj

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) orosz regényíró

Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.
  • A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
  • Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.
  • Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.
  • Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.
  • ... a legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.
  • A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
  • ... a jó szándéknak már a kimondása is nehézzé, sőt nagyobbrészt lehetetlenné teszi a végrehajtását.
  • Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
  • ... nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
  • ... az ember helyzete és erkölcsi tevékenysége közt az összhang hiánya a legbiztosabb jele az igazságnak.
  • Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.
  • Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
  • Azok, akik tapasztalatból ismerik az elfogultságot, tudják, hogy ez az érzés az idővel egyenes arányban nő, míg az elszántság fordított arányban csökken.
  • Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
  • A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.
  • ... akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék a szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle ...
  • A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.
  • A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. (Ezekkel a szavakkal kezdődik az Anna Karenyina c. regénye.)

A vallásról[szerkesztés]

  • Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.
  • Az ember az önmagában való elmélyedés bizonyos fokánál rábukkan Isten megismerésére.
  • Isten az a mindenség, amelynek részeként magunkat felismerjük.

Lásd még[szerkesztés]

Tolsztoj élete során sok-sok saját és mástól származó idézetet összegyűjtött, amit közre is adott, magyarul a Mindennapra címmel megjelent kiadványokban olvashatjuk.