Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Lev Nyikolajevics Tolsztoj
Lásd még
	Szócikk a Wikipédiában
	Művek a Wikiforrásban
	Művek a Cervantes Virtualon
	Művek a Project Gutenbergben

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) orosz regényíró.

Idézetek tőle

Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.
A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.
Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.
Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.
... a legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.
A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
... a jó szándéknak már a kimondása is nehézzé, sőt nagyobbrészt lehetetlenné teszi a végrehajtását.
Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
... nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
... az ember helyzete és erkölcsi tevékenysége közt az összhang hiánya a legbiztosabb jele az igazságnak.
Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
Azok, akik tapasztalatból ismerik az elfogultságot, tudják, hogy ez az érzés az idővel egyenes arányban nő, míg az elszántság fordított arányban csökken.
Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.
... akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék a szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle ...
A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.
A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. (Ezekkel a szavakkal kezdődik az Anna Karenyina c. regénye.)

A vallásról

Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.
Az ember az önmagában való elmélyedés bizonyos fokánál rábukkan Isten megismerésére.
Isten az a mindenség, amelynek részeként magunkat felismerjük.

Lásd még

Tolsztoj élete során sok-sok saját és mástól származó idézetet összegyűjtött, amit közre is adott, magyarul a Mindennapra címmel megjelent kiadványokban olvashatjuk.

A Wikipédiában további információk találhatóak

Lev Nyikolajevics Tolsztoj témában.