Ludwig van Beethoven

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ludwig van Beethoven (1770–1827)

Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző

Neki tulajdonított idézetek[szerkesztés]

  • Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?!
  • Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
  • A szellemnek, a munkálkodó szellemnek nem volna szabad nyomorúságos szükséghez kötve lenni.
  • ... a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.
  • Erő az olyan emberek morálja, akik a többiek közül kitűnnek...
  • Bátorsággal minden elérhet az ember, ha jogos.
  • Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit.
  • A gyűlölet magától vissza száll azokra, akik táplálják.
  • A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra - a munka.
  • Nincs tűrhetetlenebb dolog, mint amikor az ember önmagának kénytelen szemrehányást tenni saját hibái miatt.
  • A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából.
  • Tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz.
  • Be akarom bizonyítani, hogy az, aki jól és nemesen cselekszik, emellett még a méltatlanságot is el tudja viselni.
Bécs város tanácsához. 1819. február 1 -én.
  • Tegyünk jót, ahol csak lehet,
    Szeressük mindennél jobban a szabadságot,
    Ne tagadjuk meg az igazságot soha,
    Még a trón előtt sem.


Részletek Beethoven leveleiből[szerkesztés]

  • Nyomoruságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok... Nagyon gyakran megátkozom létemet...Plutarkhosz megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok a sorsommal; de vannak az életemnek pillanatai, melyekben én vagyok Isten legnyomorultabb teremtménye... Lemondás! milyen szomorú menedék! És mégis az egyedüli, ami számomra megmaradt!
Részlet egy 1801-ben írt, Wegeler doktorhoz cimzett, levélből.
  • Nálam a jelszó mindig: Nulla dies sine linea és ha szunnyadni is hagyom a múzsát, az csak azért történik, hogy azután erőteljesebben ébredjen fel.
Részlet egy 1826-ban írt, Wegeler doktorhoz cimzett levélből.
  • Ó, ti, kik azt gondoljátok vagy mondjátok, hogy rosszindulatú vagyok, makacs és embergyűlölő, mennyire félreértetek engem. Nem ismeritek a titkos okot, amely ily színben tüntet fel előttetek... Jaj, hogyan ismerhetném el annak az egy érzéknek a fogyatékosságát, amelynek másokénál tökéletesebbnek kellene lennie bennem; az érzékét, amelyet egykor tökéletesen élvezhettem, azzal a tökéllyel, amely kevés élő pályatársamnak adatott meg..."
Részlet az 1802-ben írt Heiligenstadti végrendeletből.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig van Beethoven témájú anyagokat.