Ludwig van Beethoven

Ludwig van Beethoven (1770–1827)

Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző

Neki tulajdonított idézetek

• Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?!
• Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
• A szellemnek, a munkálkodó szellemnek nem volna szabad nyomorúságos szükséghez kötve lenni.
• ... a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.
• Erő az olyan emberek morálja, akik a többiek közül kitűnnek...
• Bátorsággal minden elérhet az ember, ha jogos.
• Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit.
• A gyűlölet magától vissza száll azokra, akik táplálják.
• A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra - a munka.
• Nincs tűrhetetlenebb dolog, mint amikor az ember önmagának kénytelen szemrehányást tenni saját hibái miatt.
• A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából.
• Tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz.
• Be akarom bizonyítani, hogy az, aki jól és nemesen cselekszik, emellett még a méltatlanságot is el tudja viselni.

Bécs város tanácsához. 1819. február 1 -én.

• Tegyünk jót, ahol csak lehet,
  Szeressük mindennél jobban a szabadságot,
  Ne tagadjuk meg az igazságot soha,
  Még a trón előtt sem.

Részletek Beethoven leveleiből

• Nyomoruságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok... Nagyon gyakran megátkozom létemet...Plutarkhosz megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok a sorsommal; de vannak az életemnek pillanatai, melyekben én vagyok Isten legnyomorultabb teremtménye... Lemondás! milyen szomorú menedék! És mégis az egyedüli, ami számomra megmaradt!

Részlet egy 1801-ben írt, Wegeler doktorhoz cimzett, levélből.

• Nálam a jelszó mindig: Nulla dies sine linea és ha szunnyadni is hagyom a múzsát, az csak azért történik, hogy azután erőteljesebben ébredjen fel.

Részlet egy 1826-ban írt, Wegeler doktorhoz cimzett levélből.

• Ó, ti, kik azt gondoljátok vagy mondjátok, hogy rosszindulatú vagyok, makacs és embergyűlölő, mennyire félreértetek engem. Nem ismeritek a titkos okot, amely ily színben tüntet fel előttetek... Jaj, hogyan ismerhetném el annak az egy érzéknek a fogyatékosságát, amelynek másokénál tökéletesebbnek kellene lennie bennem; az érzékét, amelyet egykor tökéletesen élvezhettem, azzal a tökéllyel, amely kevés élő pályatársamnak adatott meg..."

Részlet az 1802-ben írt Heiligenstadti végrendeletből.