Madách Imre

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Madách Imre ( 1823. - 1864. ) költő, drámaíró. Legismertebb műve Az ember tragédiája.

Madách Imre (1823–1864)

Idézetek tőle[szerkesztés]

Küzdést kívánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.


Ah élni, élni: mily édes, mi szép!
És úrnak lenni mindenek felett.


  • Amit tapasztalsz, érzel és tanulsz, évmilliókra lesz tulajdonod.
  • Mi jó az értelemnek? Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
  • Nem az idő halad: mi változunk, egy század, egy nap szinte egyre megy.
  • Nemes, de terhes önlábunkon állni.
  • A tett halála az okoskodás.
  • Tragédiának nézed? Nézd legott Komédiának és mulattatni fog.
  • Az a nőnek joga, hogy férjét védje, még ha bűnös is...
  • Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
  • Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.

Egy kacér hölgyhöz[szerkesztés]

Mért oly nehéz e szív, hisz aki benne él,
Oly röpke az a nő – oly könnyű mint a szél.

Az őszinte ortodox[szerkesztés]

Tanaink oly szentek, oly valók,
Hogyha Krisztus szállna újra le,
És ellenkezőjét mondaná,
Mint eretnekkel bánnánk vele.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Madách Imre témában.