Mikes Kelemen

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc kamarása, a fejedelem hűséges kísérője és társa az emigrációban. Törökországban írott, egy kitalált személyhez szóló leveleinek gyűjteménye (1717-1758) a 18. századi magyar széppróza egyik legeredetibb, legjelesebb alkotása.

Törökországi levelek[szerkesztés]

  • Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejdelmünknek Istennek hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi.
    (1. levél, Gallipoli, 1717. 10. octobris.)
  • ...úgy beszéllek a házasságról, valamint a vak a világosságról, aki tudja, hogy vagyon világosság, de nem tudja, hogy micsodás a világosság.
    (4. levél, Drinápoly, 7. novembris 1717.)
  • a hazánk felé való menetelünknek sok szép vigasztalása úgy eloszlik, mint a felhő. Kétségben kell tehát esnünk? Távul legyen. Bízzunk, reméljünk, édes néném, az Istenben, ha szinte minden bizonnyal tudnók is, hogy meg nem adja azt, amit kívánunk. A' való, nehéz Zágon nélkül ellenni; nehéz minden esztendőben 12 hónappal a vállamot terhelni, és a házasságtól messze vagy teljességgel elesni.
    (13. levél, Drinápoly, 9. maji 1718.)
  • Édes néném, akik bujdosó fejdelmet szolgálnak, hogy lehetne azoknak valamijek. A' való, hogy kivált minékünk a ketten hárman, kik mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt elhallgatom, miért nincsen. Az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért…
    (34. levél, Jénikő, 25. martii 1720.)
  • …úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.
    (37. levél, Rodostó, 28. maji 1720.)
  • …a szomorú levélnek nem kell hosszúnak lenni.
    (67. levél, Rodostó, 6. novembris 1725.)
  • Itt mi csak csendességben élünk, töltjük, húzzuk, vonjuk az időt, minden mulatság előttünk fut. De ugyanis miért keresné a mulatság a bujdosókot, mivel másokot is talál. Minékünk csak suhajtás.
    (79. levél, Rodostó, 15. martii 1727.)
  • Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel… Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott.
    (112. levél, Rodostó, 8. aprilis 1735. A levélben II. Rákóczi Ferenc haláláról van szó.)
  • …a nemes vér vagy veszt, vagy nyér, de próbál.
    (142. levél, Oroszcsik, 14. octobris 1738.)
  • Az ész pedig tanulás nélkül csak olyan, mint amely föld parlagon áll.
    (147. levél, Csernavoda, 4-dik junii 1739.)
  • Kedves néném, micsoda régi lakosok vagyunk ebben a városba, tegnap 33 esztendeje múlt el itt való uralkodó bujdosásunknak. A' bizonyos, hogy mint a negyedrésze, annyi időt nem töltöttem Zágonban.
    (188. levél, Rodostó, 1753. 22. martii.)
  • Én is immár jobban szánom a vakokot, de ha a testi vakság nagy dolog, a lelki százszorta nagyobb. Kedves néném, oltalmazzon meg az Isten mindenikétől.
    (193. levél, Rodostó, 23. novembris 1754.)
  • Kedves néném, nemcsak mi, hanem az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen olyan. Mennyi urakot, nemesembereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben, úgyannyira, hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral. Az Isten azt is kivevé a bujdosásból 22 octobris. Már most egyedül maradtam a bujdosók közül... ... Micsodás a világ! Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkkal. Egész predikációt csinálhatnék a siralomnak völgyében lévő változó életünkről, amely változást mindaddig próbáljuk, valamég az örömnek hegyére nem megyünk... ... Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, huszonhét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikbe írom; ebből kiveszek 17 esztendőt, a többit haszontalan bujdosásba töltöttem. A haszontalant nem kelletett volna mondanom, mert az Isten rendelésiben nincsen haszontalanság, mert ő mindent a maga dicsőségire rendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való rendelése üdvességünkre válik. Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál. Kérjük az üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet, és azután megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól. Amen.
    (207. levél, Rodostó, 20. decembris 1758. A „Leveleskönyv“-ben az utolsó levél)

Forrás[szerkesztés]

  • Mikes Kelemen: Törökországi levelek Szépirodalmi Kiadó, Budapest. 1990 ISBN 963 15 4215 1

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Mikes Kelemen témában.