Nagy Imre (festő)

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Jump to navigation Jump to search
Nagy Imre
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában

Nagy Imre (Csíkzsögöd, 1893. július 25. – 1976. augusztus 22.) romániai magyar festőművész.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • Színeket nem felfokozom – hanem – megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik abba a ruházatba. Ezt kell kilesni, felfogni – no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne… [1]
  • Körülbelül hétéves lehettem, amikor egy vésőt kaptam, amolyan hajlott hátú pléhfélét, amivel elkezdtem egy darab követ faragni. Valami állat-emberfélét vettem észre kialakulni. De akkor már elbújtam a pincébe, és ott folytattam titokzatos munkámat. Sámánkodásféle lázas mesterkedés vett rajtam erőt, s az anyag megszólalt. [2]
  • 1912-ben Nagy István egyévi rajztermését állította ki Csíkszeredában. A jegyek eladásával s a pénz beszedésével engem bízott meg. Egész nap úgy ültem a képek alatt, mint akit szentté akarnak avatni. [2]
  • A fedezékem kb. négy-öt méteres sárga agyagba volt ásva. Valóságos oszlopcsarnokot ástak ki, ülésekkel, figurákkal takarítva. Egy Atlasz figura tartott egy oszlopot, ez volt az arrajáróknak és nézelődőknek a legérdekesebb. [2]
  • A kecskeméti városi festőművészeti főiskola Révész Imre vezetésével újból szervezte a kecskeméti művésztelepet. Pályázatot hirdettek. Körülbelül tizenkét növendék kapott kedvezményt, ösztöndíjat. Nekem műterem, modell és koszt volt az ösztöndíjam. Budapest után Kecskemét valóságos üdülés volt. [2]
  • 1926 körül lehetett Brassóban a második kiállításom. Ez már a Redoutban volt, nem a Klingsor szűk helyiségében. A kiállítás már sok sikerrel indult. Először Kimm Frigyes írt cikket, Eder pedig csak úgy hozta a szászokat: »No nézzétek, ez igen, ilyent vegyetek!« [2]
  • A művészetben korlátozottak a lehetőségek. Egy szusszanásban minden benne kell legyen. Akárcsak a víz alá merülsz: nem lehet szippantani… [2]
  • Sokmindent megláttam az Életből, nem kapirgáltam a szemétdombon. Igen, és a jöbőt és az ifjúságot szemléltem; magam is, ha másban nem is, de szívben ifjú maradtam. [2]
  • A művész nemcsak az eszközeiben él, sőt ott érzi magát a legjobban, ahol a kifejező tárgyhoz az anyagot kapja. [2]
  • Két világ között élünk: a valóság és az, amivé akarunk lenni, azaz a szimbólum, az ideál világában. [2]
  • Életeddel tudod meg mi a szépség. Tartalmát tapasztalattal találod meg. [2]
  • A művész szemével, fizikai testével kell érzékelje a probléma megoldásainak titkait. A fények egymáshoz való viszonya, mint a kristály ahogyan létrejön, azon törvényszerűségek kell létrejöjjenek az alkotásban. [2]
  • Egy este kifordítom a falnak fordított képet, s nézem-nézem szokásom szerint […]. Szemben állt a kép velem. Olyan érzés fogott el, mintha a kép megelevenednék, s a lenyúzott bőrömmel volna behúzva. Megborzongtam. [3]
    • Önarckép almával című festményéről

Róla mondták[szerkesztés]

  • Nagyon ritka volt, hogy Nagy Imre emlékezetből dolgozzon. Esetleg javítgatott, de a modell mindig előtte kellett legyen. [2]
  • A törvény halálosan szigorú a természetben, mert következetes és könyörtelen erkölcsön alapszik. Bizonyára itt van a magyarázata annak is, hogy Nagy Imre legelső és legtisztább példája annak az embernek, akiben a törvény életté lett. [2]

Források[szerkesztés]

  1. A Wikipédia azonos témájú szócikke
  2. ^ 2,00 2,01 2,02 2,03 2,04 2,05 2,06 2,07 2,08 2,09 2,10 2,11 2,12 Nagy Imre krokik - Csíki Székely Múzeum és a Góbé kft. - Tipo-press Orizont magánnyomda
  3. A mi Nagy Imrénk, Csíkszeredai Kiadóhivatal, Alutus Nyomda