Osvát Ernő
| Osvát Ernő |
|---|
 Osvát Ernő sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Osvát Ernő (Nagyvárad, 1877. április 7. – Budapest, 1929. október 28.) szerkesztő, kritikus, író. 1908-tól haláláig a Nyugat folyóirat szerkesztője.
Aforizmák
[szerkesztés]- Ismerünk valakit, ha meg tudjuk különböztetni: mi benne tudatos, mi öntudatlan.
- Az illúziók személyes elvesztéséhez való jog – maga az élethez való jog.
- A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.
- A bűntudat magántulajdon.
- Jó az, aki jobb akar lenni.
- Valóság az: amiben nem lehet csalódni. Tehát mi?
- A filozófus számára egy filozófia van: az övé. A többi irodalom.
- Ateizmus: Istentől elhagyott világfelfogás.
- A babona: az aránytalanságban való hit.
- Az első csalódás hegén kezd sarjadni a jellem.
Idézetek tőle
[szerkesztés]- A Nyugat elsősorban irodalomtermelő folyóirat, feladata, hogy a jelentős, eredeti művek javát kiválassza, közölje vagy rájuk mutasson.
- Osvát egy interjúban.[1]
- Aki valóban tudni akarja, milyen a mai magyar irodalom, az az aránylag legteljesebb feleletet, némi objektivitással, mégiscsak a Nyugatban fogja megtalálni.
- Osvát egy interjúban.[1]
Idézetek róla
[szerkesztés]- Mi volt ő nekünk? Nem életrajzi anyag, hanem élő akarat, amely két és fél évtizeden át napról napra dolgozott és küzdött velünk és érettünk. E munka és küzdelem vált életének legfőbb tartalmává s csak a jövő távlatából lehet majd látni, milyen mértékben nyomta rá jegyét az ő szelleme irodalomtörténetünk e korszakára, közvetlenül és közvetve, láthatóan és láthatatlanul. Alig van e korszaknak magyar írója, aki ne kapott volna tőle ösztönzést, irányítást, felszabadítást.
- Szelleme sohasem múlhat el a magyar irodalomból. És sohasem fogja elhagyni a Nyugat lapjait. Az írásnak az az erkölcse, amely életéből és művéből sugárzott, bennünk munkál. Éles szemüvege tovább is rávillog kéziratainkra, ítélete parancs marad, a hallgató vezért követi a sereg.
- Osvát Ernő emberkutató volt. Varázskörébe kerülve az író elárulta magát, s műveihez olyan önkéntelen kommentárt adott, amely őt a mű életgyökeréig vezette, az íráson át az emberi garanciáig hatolt s végeredményben mindig eszerint becsült vagy mellőzött.
- Az aszkéták elkeseredésével küzdött a szellem erényeiért.
Források
[szerkesztés]- Osvát Ernő: Az elégedetlenség könyvéből. Összegyűjtött írások. – Budapest: Kiss József Könyvkiadó, 1995. ISBN 963-85500-0-7
- ↑ 1,0 1,1 Bíró-Balogh Tamás: Osvát Ernő elfelejtett nyilatkozata, Holmi, 2008. január
- ↑ 2,0 2,1 Móricz Zsigmond: Osvát Ernő, Huszadik Század, 1929. november
- ↑ 3,0 3,1 Németh László: Osvát Ernő, Nyugat, 1931. 21. szám