Osvát Ernő

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Osvát Ernő
Osvát Ernő sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető
Osvát Ernő sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában

Osvát Ernő (Nagyvárad, 1877. április 7. – Budapest, 1929. október 28.) szerkesztő, kritikus, író. 1908-tól haláláig a Nyugat folyóirat szerkesztője.

Aforizmák[szerkesztés]

  • Ismerünk valakit, ha meg tudjuk különböztetni: mi benne tudatos, mi öntudatlan.
  • Az illúziók személyes elvesztéséhez való jog – maga az élethez való jog.
  • A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.
  • A bűntudat magántulajdon.
  • Jó az, aki jobb akar lenni.
  • Valóság az: amiben nem lehet csalódni. Tehát mi?
  • A filozófus számára egy filozófia van: az övé. A többi irodalom.
  • Ateizmus: Istentől elhagyott világfelfogás.
  • A babona: az aránytalanságban való hit.
  • Az első csalódás hegén kezd sarjadni a jellem.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A Nyugat elsősorban irodalomtermelő folyóirat, feladata, hogy a jelentős, eredeti művek javát kiválassza, közölje vagy rájuk mutasson.
    • Osvát egy interjúban.[1]
  • Aki valóban tudni akarja, milyen a mai magyar irodalom, az az aránylag legteljesebb feleletet, némi objektivitással, mégiscsak a Nyugatban fogja megtalálni.
    • Osvát egy interjúban.[1]

Idézetek róla[szerkesztés]

  • Mi volt ő nekünk? Nem életrajzi anyag, hanem élő akarat, amely két és fél évtizeden át napról napra dolgozott és küzdött velünk és érettünk. E munka és küzdelem vált életének legfőbb tartalmává s csak a jövő távlatából lehet majd látni, milyen mértékben nyomta rá jegyét az ő szelleme irodalomtörténetünk e korszakára, közvetlenül és közvetve, láthatóan és láthatatlanul. Alig van e korszaknak magyar írója, aki ne kapott volna tőle ösztönzést, irányítást, felszabadítást.
  • Szelleme sohasem múlhat el a magyar irodalomból. És sohasem fogja elhagyni a Nyugat lapjait. Az írásnak az az erkölcse, amely életéből és művéből sugárzott, bennünk munkál. Éles szemüvege tovább is rávillog kéziratainkra, ítélete parancs marad, a hallgató vezért követi a sereg.
  • Osvát Ernő emberkutató volt. Varázskörébe kerülve az író elárulta magát, s műveihez olyan önkéntelen kommentárt adott, amely őt a mű életgyökeréig vezette, az íráson át az emberi garanciáig hatolt s végeredményben mindig eszerint becsült vagy mellőzött.
  • Az aszkéták elkeseredésével küzdött a szellem erényeiért.

Források[szerkesztés]

  • Osvát Ernő: Az elégedetlenség könyvéből. Összegyűjtött írások. – Budapest: Kiss József Könyvkiadó, 1995. ISBN 963-85500-0-7
  1. 1,0 1,1 Bíró-Balogh Tamás: Osvát Ernő elfelejtett nyilatkozata, Holmi, 2008. január
  2. 2,0 2,1 Móricz Zsigmond: Osvát Ernő, Huszadik Század, 1929. november
  3. 3,0 3,1 Németh László: Osvát Ernő, Nyugat, 1931. 21. szám

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Osvát Ernő témában.