Pam Brown

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pam Brown
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában

Pam Brown (Seymour, Victoria, Ausztrália, 1948 – ) ausztrál költő.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.
  • A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.
  • Furcsa, mennyire fáj, amikor egy barát elköltözik - és amit hátrahagy, csupán a csend.
  • Egy boldog pár egymásnak szóló mosolyát senki más nem értheti rajtuk kívül.
  • Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
  • A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!
  • A szerelem jórészt illúzió - két szív álommá változtatja a valóságot. A szerelem azonban maga a valóság, amelyben elfogadjuk, dédelgetjük és élvezzük azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyek a férfit és a nőt azzá teszik, akik.
  • Oly aprók a kezek, amelyek örökre elrabolják szívünket.
  • Jó, hogy én én vagyok.
    Jó, hogy te te vagy.
    De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.
  • Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!
  • A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.
  • A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.
  • Kicsiny sajkáink ismeretlen óceán habjait szelik - s ez bizony megrémít minket. Ám szédítő csoda részesei vagyunk. A tenger varázslatokkal teli, az égbolton csillagok úsznak. S eleven életünk közöttünk zajlik.
  • A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!
  • A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani a hibáidat - de van annyi esze, hogy meg sem próbálja.

Források[szerkesztés]