Reviczky Gyula

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Reviczky Gyula
Reviczky Gyula
Reviczky Gyula
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában
Wikisource-logo.svg Művek a Wikiforrásban

Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.) magyar költő, író.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A fénytől kérdé egykor az erő:
    Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
    Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
    Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod...
    S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
    Erő hiába működik: kaosz van.
  • A fény
  • Nagy bölcs! Olvaslak bámulattal:
    De bölcsességed nem vigasztal.
  • Úgy tekints az emberekre,
    Hogy a föld se jó, se ferde;
    Se gyönyör, se bú tanyája,
    Csak magadnak képe, mása.
  • Ki sóhajtoz, ki mulat.
    A világ csak - hangulat.
  • Az erdő hallgatag, szelíd magánya
    A búsulóknak lesz vigasztalása.
  • Ki szomorú nem volt, az mind pogány,
    Ő rendelte ezt így a Golgothán.

Róla mondták[szerkesztés]

  • Emlékszel-é, hogy itt alant mi voltál?
    Lemondás bajnoka, Eszménynek oltár,
    Éneklő koldus volt cimed.
    Eszmények, ábrándok csöndes betegje,
    Titkos vágyakra és fájó sebekre
    Mondottál mélabús rimet.

Források[szerkesztés]

  • Kristó Nagy István (szerk.). Bölcsességek könyve. Gondolat. Budapest. 1984. ISBN 963 281 484 3