Rochefoucauld

Rochefoucauld
Lásd még
	Szócikk a Wikipédiában
	Művek a Cervantes Virtualon
	Művek a Project Gutenbergben

François de La Rochefoucauld (1613-1680) francia aforizmaszerző

Idézetek

Vannak álcázott hamisságok, amelyek oly híven ábrázolják az igazságot, hogy helytelen volna meg nem tévesztetni magunkat tőlük.
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság.
A szerelem legnagyobb csodája az, hogy kigyógyít a kacérságból.
Nincs szenvedély, amelyben a magunk szeretete hatalmasabban uralkodnék, mint a szerelemben; mindig hajlandóbbak vagyunk szerelmünk tárgyának nyugalmát feláldozni, mint a magunkét elveszteni.
Csalódás azt hinni, hogy csak a heves szenvedélyek – mint például a becsvágy és a szerelem – tudnak diadalmaskodni a többieken. A lustaság, akármily ernyedt is, gyakran úrrá lesz rajtuk: hatalmat bitorol az élet minden szándéka és minden cselekedete fölött, észrevétlenül lerombolja és elfogyasztja a szenvedélyeket s az erényeket.
Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük.
Azt a kegyességet, amelyet erénynek szoktak feltüntetni, egyszer hiúságból gyakorolják, máskor lustaságból, gyakran félelemből, és majdnem mindig a három okból egyszerre.
Az érdek minden nyelven beszél, és minden szerepet eljátszik, még az önzetlenség szerepét is.
Hiúságunk nehezebben nyugszik bele hajlamaink, mint véleményeink elítélésébe.
Szenvedélyeink tartalma éppoly kevéssé függ tőlünk, mint életünk hossza.
A szenvedély az egyetlen szónok, aki mindig meggyőz.
Nagyobb erények kellenek a jószerencse, mint a balsors elviseléséhez.
Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat.
Bármennyi felfedezés történt is a hiúság országában, akad ott még elég ismeretlen terület.
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, mint amennyi bajt okoz a látszata.
A férfi nem mindig bátorságból bátor, s az asszony nem mindig tisztaságból tiszta.
Reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk a szavunkat.
Ha hibátlanok volnánk, nem telnék annyi gyönyörűségünk abban, hogy mások hibáit észrevegyük.
Erényeink többnyire csak álcázott bűnök.
Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.
Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértetekkel. Mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele.
A szerencsétlenségben az a szerencse, hogy szerencsétlennek érezhetjük magunkat.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Az erény nem sokra menne, ha a hiúság nem társulna hozzá.
Rendszerint csak azért dicsérünk, hogy minket dicsérjenek.
Az önszeretet minden hízelgőn túltesz.
A temetések pompája inkább az élők hiúságának, mint a holtak tisztességének szól.
De sajnálatra méltó az az asszony, aki szerelmes is, erényes is!
Vannak szép dolgok, melyek jobban tündökölnek, ha tökéletlenek maradnak, mit ha túlságosan tökéletesek.
Mindenki gáncsolni valónak látja másokban, amit mások gáncsolni valónak látnak benne.
Ha önnönmagunkban nem leljük nyugalmunkat, hiábavaló másutt keresnünk.
Vannak emberek, akik annyira önteltek, hogy még akkor is, amikor szerelmesek, módját találják annak, hogy a maguk szenvedélyével foglalkozzanak, anélkül, hogy szerelmük tárgya is foglalkoztatná őket.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.