Rochefoucauld

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Rochefoucauld
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

François de La Rochefoucauld (1613-1680) francia aforizmaszerző

Idézetek[szerkesztés]

  • Vannak álcázott hamisságok, amelyek oly híven ábrázolják az igazságot, hogy helytelen volna meg nem tévesztetni magunkat tőlük.
  • Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság.
  • A szerelem legnagyobb csodája az, hogy kigyógyít a kacérságból.
  • Nincs szenvedély, amelyben a magunk szeretete hatalmasabban uralkodnék, mint a szerelemben; mindig hajlandóbbak vagyunk szerelmünk tárgyának nyugalmát feláldozni, mint a magunkét elveszteni.
  • Csalódás azt hinni, hogy csak a heves szenvedélyek – mint például a becsvágy és a szerelem – tudnak diadalmaskodni a többieken. A lustaság, akármily ernyedt is, gyakran úrrá lesz rajtuk: hatalmat bitorol az élet minden szándéka és minden cselekedete fölött, észrevétlenül lerombolja és elfogyasztja a szenvedélyeket s az erényeket.
  • Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük.
  • Azt a kegyességet, amelyet erénynek szoktak feltüntetni, egyszer hiúságból gyakorolják, máskor lustaságból, gyakran félelemből, és majdnem mindig a három okból egyszerre.
  • Az érdek minden nyelven beszél, és minden szerepet eljátszik, még az önzetlenség szerepét is.
  • Hiúságunk nehezebben nyugszik bele hajlamaink, mint véleményeink elítélésébe.
  • Szenvedélyeink tartalma éppoly kevéssé függ tőlünk, mint életünk hossza.
  • A szenvedély az egyetlen szónok, aki mindig meggyőz.
  • Nagyobb erények kellenek a jószerencse, mint a balsors elviseléséhez.
  • Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat.
  • Bármennyi felfedezés történt is a hiúság országában, akad ott még elég ismeretlen terület.
  • Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, mint amennyi bajt okoz a látszata.
  • A férfi nem mindig bátorságból bátor, s az asszony nem mindig tisztaságból tiszta.
  • Reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk a szavunkat.
  • Ha hibátlanok volnánk, nem telnék annyi gyönyörűségünk abban, hogy mások hibáit észrevegyük.
  • Erényeink többnyire csak álcázott bűnök.
  • Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.
  • Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértetekkel. Mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele.
  • A szerencsétlenségben az a szerencse, hogy szerencsétlennek érezhetjük magunkat.
  • Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
  • Az erény nem sokra menne, ha a hiúság nem társulna hozzá.
  • Rendszerint csak azért dicsérünk, hogy minket dicsérjenek.
  • Az önszeretet minden hízelgőn túltesz.
  • A temetések pompája inkább az élők hiúságának, mint a holtak tisztességének szól.
  • De sajnálatra méltó az az asszony, aki szerelmes is, erényes is!
  • Vannak szép dolgok, melyek jobban tündökölnek, ha tökéletlenek maradnak, mit ha túlságosan tökéletesek.
  • Mindenki gáncsolni valónak látja másokban, amit mások gáncsolni valónak látnak benne.
  • Ha önnönmagunkban nem leljük nyugalmunkat, hiábavaló másutt keresnünk.
  • Vannak emberek, akik annyira önteltek, hogy még akkor is, amikor szerelmesek, módját találják annak, hogy a maguk szenvedélyével foglalkozzanak, anélkül, hogy szerelmük tárgya is foglalkoztatná őket.
  • A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.