Rudolf Péter

Rudolf Péter (Budapest, 1959. október 15. –) magyar színész, rendező.

1. évad

1. rész

• Hova repülsz, ex-életem?
• Szívjad már föl magad, az Isten áldjon meg.
• Félix: Én nem akarok beleszólni… Fifti: Akko’ meg?
• Mindjárt vissza jön. Mert vissza jön. Ilyen.
• Hát, ti engem átbaszarintottatok, gyerekek...
• Nem mondtam semmi vicceset. Szoktam, de most nem mondtam.
• Dani: Ott olyan fehér, ott meg lila… (a körme) Fifti: Újpesti a körme neki…
• Milyen édes voltál, ahogy így a torkomat majdnem elvágtad.
• Te teljesen meg vagy buggyanva. Ezt most úgy mondom, szeretettel… Itt valami baj van.
• Sokan megirigyelnének engem… én például irigylem magamat.
• Nyilván sokan viccelődtek ezzel, én nem fogok.

2. rész

• Te hol szánkóztál ilyen nagyon kemény, tavaszi meleg időben?
• Fifti: Te feküdtél. Tehát azzal, hogy én is eldőltem, melléd feküdtem. Anikó: Te mégsem szültél egy lányt! Fifti: Hát ne haragudj… oda figyelek legközelebb…
• Ha én lennék a Fifti bá’, aki vagyok… én, aki vagyok…
• Én vagyok, aki vagyok; a tökös-bökös sármőr… aki sose lesz már vámőr…

3. rész

• Az én gyűrűm, az nem jött le a kezemről, ezért… nincs rajta…
• Ez egy ilyen visszatérés lenne, valami különös matriarchális társadalomba igaz? Majd te megmondod a körülötted élő gyarló hímeknek, hogy mi az ő dolguk, igaz? De a te körülötted élő gyarló hímek egyike cseszik fölvenni azt a szemetet…
• Amit te teszel vissza, azt te tetted vissza. Senki nem veheti már el tőled, amit te magad, elvettél magadtól.
• Én összeállítok kvíz kérdéseket, és aki tudja rá a válaszokat… az én leszek!
• Anikó:…vittem utánad a háztartást! Fifti: Utánam a háztartást? Mi? Behoztad a suliba a hűtőt, vagy mi?
• A te furmányos receptjeid egyike, valami nagyon vega, nagyon kegyetlen étel…
• Ez burgonyasaláta hokedli módra...

4. rész

• Anikó: Hazajön. Fifti: Mivel jön? Anikó: Repülővel. Fifti: Óvatosan…
• Vállalkozói alapfogalmak… kisvállalkozói alapfogalmak… nagyvállalkozói kis-fogalmak…

5. rész

• Pálma: Én szabadelvű vagyok, de… Fifti: Mi vagy te? Szabadelvű… Hát azt nőben azért másképp mondjuk…
• Megmondom, hogy ismerkednék… Férfi vagyok igazi!
• Ha még nős lennék, ami szinte vagyok. Ez gyakorlatilag egy folyamat, amiben vagyunk… Egy vízesés, ami fölfele zuhan… egy szivárvány, aminek nincsenek színei… és egy négyes fogta, amibe nincsenek befogva lovak… Nem tudom, világos-e amit most mondok… Mert én például nem értem.

6. rész

• Hallottam már semmit, annak nem ilyen hangja van.
• Azt a paraszimpatikus mindenit…
• Pálma: Milyen szépen beszél… Fifti: Szépen, szépen… de mit?
• Mindjárt jövök, csak megyek…
• Elnézek aaa…kinézek aaa…megnézem aaa…
• Mindenki jól érezte magatokat…
• Pálma: Nem vagyok Pálma néni… Fifti: Ne szólítsd Pálmának… a nénit!

7. rész

• Esküvőszervezés? Fúú… perverzió!

8. rész

• Fifti: Okosan válaszoljál! Niki: Őszintén? Fifti: Okosan!

9. rész

• Aranyos vagy, szeretlek, de néha azért leturmixolnálak…
• Adod alá a loval? Már így is egy ménes van alatta!
• Arról beszélgettünk, mi itt, ez a kis közösség… az én vezetésemmel, hogy miért van benne a Homo Sapiensben, elsősorban bennetek, nőkben ez a hajlam az igazság elferdítésére…
• Niki: Fifti bá! Maga sosem hazudott? Fiatal korában sem, amikor nagy haja volt, és az ABBÁ-ra táncolt a diszkóban… Fifti: Egy hete?
• K***a jó… nincs is jobb, mint a kellék wiskey…
• Aki másnak vermet, az maga bele...

Egyéb

• Szerintem mindenféle művészeti alkotásnak az az értelme, hogy elolvasva, megnézve, színházból kijőve én jobb ember legyek. Ez elég gyermetegen hangzik, de így gondolom. Lehet, hogy csupán egyetlen percig tart a hatás, de szerencsés esetben elnyújthatjuk ezt az időt. Úgy gondolom, bármiféle fájdalmas, vagy éppen vidám történetet mesélünk el, azt kell sugallnunk, hogy az életnek van értelme. Az adófizetők pénzén nem szabad olyan színházat csinálni, ami azt sugallja, hogy semminek nincs semmi értelme. Tudniillik akkor valószínűleg a filmkészítésnek és a színháznak sincs értelme, tehát a kör bezárult, ne tessék akkor megcsinálni.
• Attól, hogy az ember vígjátékokban játszik, az nem azt jelenti, hogy nem ugyanúgy hal bele, és nem ugyanolyan harcot folytat egy jelenet vagy egy mondat igazságáért. (Záróra című műsor)
• Azt gondolom, hogy az a dolga egy előadásnak, hogy azt sugározza - bármilyen szörnyűségeken mennek keresztül a hősök és főhősök - azt kell sugároznia, hogy élni érdemes. (Záróra című műsor)
• Mikor vezetek és elmegyek egy baleset mellett és éppen látom, hogy valakit betesznek a mentőbe, akkor egy ideig másképp vezetek. Másképp vezetsz, megfontoltabban. Azt gondolom, hogy egy előadásnak, egy filmnek az a dolga, hogy egy ideig másképp menjek az utcán. Azt mondom, hogy jobb ember vagyok. Nyitottabb vagyok, empatikusabb vagyok. (Záróra című műsor)
• Ha megnézel egy jó filmet, minden jobb. A homo sapiensbe vetett hited helyreáll. (Záróra című műsor)
• Ha rám hat valami úgy, hogy én másképp gondolkodom, az jó. Pozitívabb vagyok. Tavasz lesz. (Záróra című műsor)
• Én annak nem örülök, ha a Rómeó és Júlia arról szól, hogy nincs szerelem. Hogy nincs értelme szerelmesnek lenni. Szerintem van. (Záróra című műsor)
• Azt, hogy valaki jó, azt valóban nagyon nehéz körbejárni. […] Jó az, aki megkérdezi, hogy, hogy vagy és komolyan gondolja, és a szemedbe néz. (Záróra című műsor)
• Túl sok felé akarok megfelelni. […] Szeretném, ha mindenki szeretne. És ez egy rendkívül rossz attitűd. (Záróra című műsor)
• Vízilabdások előtt álltam a Palatinuson. Ettek fölöttem valami lángost. Ették a lángos, én álltam a sorba. És akkor: Né má, kis csávó a Cha cha chából.
• Azt gondolom, hogy mindenki, aki valami olyasmivel foglalkozik, ami nagyon fontos számára, és éppen azért, mert nagyon fontos számára, kell, hogy kétkedjen. Vannak céljai, és nem tudja, hogy alkalmas-e elérni ezeket a célokat. Néha alkalmasabbnak érzi magát, néha kevésbé.
• Én is érezem, hogy valaminek történnie kell. […] Karinthyval élve: vagy összerakom azt a repülőgépet, amit megígértem fiatalembernek, azaz önmagamnak; vagy-az is egy döntés-, hogy az ember rájön, hogy nem tud repülőgépet készíteni. Ez egy nagyon fontos pillanat.
• Nem vagyok elégedetlen. Az ostobaság volna. Azt nem tudom, hogy azt csinálom-e, amit csinálnom kell. Azt nem tudom.

-Természetesen nem kötelező szeretni egy alkotást, de kötelező tisztelni a munkát, és érdemes legalább elgondolkodni azon, hogy ha nekem valami nem tetszik, mitől jelent mégis oly sokat emberek százezreinek. Nem elegáns ezt a réteget hülyének nézni. És most elegánsan fogalmaztam. (Origó Filmklub interjú; 2016.10.17)