Sárközi György

Sárközi György (Budapest, 1899. január 22. – Balf, 1945. március 8.), magyar költő, író, műfordító, folyóiratszerkesztő.

Idézetek verseiből

Esőcseppek

Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.

Néhanapján egy kéz értem kinyul,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s uj életet kezd, ki fölém hajolt.
(^[1])

Virágok beszélgetése

– Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
(Nyugat, 1925. 22. szám.)

Tán jó s tán rossz...

Tán jó s tán rossz, hogy magam mindig szobába temettem,
S a szobának mindig egy, csak egy ablaka volt,
Melyen a fekete ég, mint álmos fejű, lomha medve
Magányos lelkem keseredő mézéért lehajolt,

S melyen kiláttam a megőszült, hófedte éjszakába,
Túl házakon, hegyeken és elhagyatott hidakon,
A csörömpölő erdőkig, hol égőszemű farkas falka barangol,
Útjában fekete csillagokat taposva a havon.
(Nyugat, 1926. 2. szám.)

Virágének

Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
Világokat tudnánk emelni s rontani.
(Nyugat, 1930. 23. szám.)

Kesergő

Szót szó mellé rakni, sorba szedegetni,
A sorok nyakába rim-csengetyűt vetni,
A süket világnak csengetni hiába –
Nem csöndes őrültek monomániája?
(Magyar mártír írók antológiája)

A jég alatt

Vane egy ország a jég alatt,
Nem él sötétben, csak homályban, –
Mire a fény a mélybe ér,
Megavul a jég-szalonnában.
(Magyar mártír írók antológiája)

Magunkért lázadó Dózsák

Magunkért lázadó Dózsák:
Ülünk nagy, tüzes trónusokban itt-ott,
S szórván roskadt fejünkre átkot és szitkot
Megvesszőznek az urak és megköpködnek a parasztok.
(Magyar mártír írók antológiája)

Ha unod zordon verseimet

Szeretsz vagy nem szeretsz? Mit bánom?
Füst és büdösség csap ki számon.
Nem kellek? Hints meg szenteltvízzel,
Vagy pusztítsál el máglyatűzzel:
Szavaim majd ropogva égnek,
De irgalmat akkor se kérnek.
(Magyar mártír írók antológiája)