Samuel Taylor Coleridge

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Samuel Taylor Coleridge (1772. október 21.Ottery St Mary.Devon – 1834. július 25. Highgate, London)

Coleridge portréja

angol költő, kritikus, és filozófus.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

Ének a vén tengerészről
(részletek)

És balfelől feljött a Nap:
tengerből jött fel ő;
lángolva futott s jobbról lebukott:
tengerben tünt el ő.

...

Zajlott a vad ár, zengett a határ,
vérrel lobogott az ég;
állat, növény: nincs semmi lény, -
mindent betakart a jég.

...

Majd mint ha az égből hull alá
a pacsirta éneke,
majd mintha minden kis madár
dalolna: visszhangzott az ár,
a zengő, szent zene.

Majd mint zenekar, - utána mint
magányos fuvola,
mint angyali kardal... S néma lett
ég s tenger távola.

        (Szabó Lőrinc)

Christabel
(részletek)

Fagyos, de nem sötét az éj.
Vékony, szürke felleg az égen,
fedi, de nem rejti eglszen,
mögötte bújdosl a telihold,
tányérja töppedt, fénye holt.
...
Aludt a szelindek ólja előtt,
hideg holdfény takarta őt.
Nem ébredt fel az öreg eb,
mégis mordult egy mérgeset!
...
Az ősz barát elmondta aztán,
hogy haldokolva mit parancsolt:
húzzák meg esküvőmnek napján
tucatszor a kastély-harangot.
...
Mint két szikla, különszakítván:
köztük vad tenger hánytorog,
de sem hő, sem fagy, sem a villám
le nem töröl minden nyomot,
amit a régmúlt otthagyott.

      (Tótfalusi István)

Kubla kán
(részletek)

Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
...
A kéjpalota nézte sok száz
   lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
    és a barlang, egy ütem.
Ritka művészet, ihlet ls csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

         (Szabó Lőrinc)

Franciaország, óda
(részletek)

Mint Isten boldog gyermeke,
ott jártam ábránddal tele,
      favágó nem sebezte árnyban,
virágra, fűre csak holdfény esett,
     csalt-vitt bolond-kíváncsi vágyam
s fölsejlő képek és titokzatos neszek.
...
Haragvó óriás: Frankhon felállt,
   megesküdött, rengett ég, föld, vizek,
   dobbantott lábával: - Szabad leszek -!
s lelkem remény, féltés hogy járta át!
A boldogan kösztöntő, bátor ének
   számról szolgák bandája közt fakadt.
...
"Megváltja - mondtam - majd az értelem
  mind-mind, ki viskó mélyén sírva tűrt,
  Frankhonban boldogságot hirdet, derűt,
  a népeknek szabad sorsot tanít,
     s szeretet győz a földön mindenütt."
...
A féktelen, komor harc mit sem ért:
   saját önkényed gyűr le, szolganép!
   Bilincset nyert, ki láncát zúzta szét,
s rákarcolták a Szabadság nevét!

       (Kiskun Farkas László)

Szerelem
(részlet)

Minden gondolat, vágy s gyönyör
s ami e porhüvelyben ég,
szolgaként mind csak szítja a
   Szerelem szent tüzét.

     (Szabó Lőrinc)

William Wordsworthnek
(részlet)

Bölcsesség társa! Jóság mestere!
Szívembe zártam azt az éneket;
több mint hatalmas dal. próféciás,
s ta (fennkölt tárgyához méltó dalos)
elsőként mondod benne el, milyen
lelkünk alapja s építménye; mersz
beszélni mindarról, mit értelem
fölér s arról, mi oly titokzatos,
friss lélegzetként, mint az éledő
tavasznak lelke, el nem mondható
érzéseket kelt.

       (Kiskun Farkas László)

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Wordsworth és Coleridge versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó 1982.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Samuel Taylor Coleridge témájú anyagokat.