Ugrás a tartalomhoz

Seattle törzsfőnök

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Franklin Pierce amerikai elnök 1855-ben felszólította az USA északkeleti részén, Washington államban élő duvamis indiánokat, hogy vadászterületüket adják el a fehér telepeseknek, és a számukra kijelölt rezervátumban telepedjenek le. Az eladdig példátlan felhívásra Seattle, a duvamis törzs főnöke ezzel a beszéddel válaszolt.

A teljes szöveg itt olvasható

Kivonatok a beszédből

[szerkesztés]
  • A washingtoni nagy törzsfőnök azt üzente, meg kívánja vásárolni a földünket. A nagy törzsfőnök elküldte nekünk barátságának és jóakaratának szavait is. Ez megtisztelő számunkra, mert jól tudjuk, őneki a mi barátságunkra nincs szüksége. Megfontoljuk ajánlatát, mert tudjuk, ha nem fogadjuk el, talán majd eljön a fehér ember, és puskával veszi el a földünket.
  • Hogyan lehet az égboltot vagy a föld melegét megvásárolni vagy eladni? Ez a fogalom számunkra ismeretlen. Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?
  • Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. […] Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege - egyetlen család.
  • Ha tehát a washingtoni nagy törzsfőnök azt üzeni nekünk, hogy meg akarja vásárolni a földünket, sokat kíván tőlünk. A nagy törzsfőnök azt is tudatja velünk, hogy ad majd nekünk olyan helyet, ahol kényelmesen és magunk közt élhetünk. Ő lesz az apánk, és mi a gyermekei leszünk. De vajon lehet-e ez így valaha is?
  • A rézbőrű embernek folyvást hátrálnia kell az előrenyomuló fehér ember elől, ahogy a hajnali köd húzódik vissza napkeltekor az erdőbe, de apáink hamva szent, sírja megszentelt föld, s így nekünk szentek ezek a dombok, ezek a fák, szent ez a darab föld. Tudjuk, hogy a mi érzelmeinket a fehér ember nem érti meg. Számára ez ugyanolyan föld, mint bármely másik, mert idegen, ki éjszaka érkezik, és elveszi a földtől mindazt, amire szüksége van. Neki a föld nem testvére, hanem ellensége, és mihelyt meghódította, továbbáll.
  • Elhagyja apái sírját - és nem gondol többé vele. Elorozza gyermekei leendő földjét, és nem gondol vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogát arra, hogy megszülessenek.
  • Úgy bánik édesanyjával a földdel és testvérével az éggel, mint holmi eladásra vagy zsákmányolásra való dologgal, eladja, akár a juhot vagy a csillogó gyöngyöt. Mohósága elnyeli a földet, és nem hagy hátra mást csak sivatagot. Nem tudom, a mi természetünk más, mint az övé.
  • […] A fehérek városaiból eltűnt a csend. Nem akad bennük egyetlen olyan hely sem, ahol tavasszal meghallani a rügyfakadást vagy a rovarzümmögést. De meglehet, csupán azért vélekedem így, mert én is vad vagyok, és mindezt nem értem. […] Mi maradhat meg az életből, ha nem hallani a madarak rikoltozását vagy éjszaka a békák cívódását a tóban?
  • Állat, fa, ember - mind ugyanazt a levegőt szívja. Úgy látszik a fehér ember nem vesz tudomást a levegőről, amelyet beszív; akárcsak a napokon át haldoklóé, az ő szaglása is eltompult, érzéketlen […]
  • Ezerszám láttam oszló bölénytetemeket […] melyeket a fehér ember […] az elhaladó vonatból terítette le. […] nem értem, miként lehet az a füstölgő vasparipa fontosabb a bölénynél, amelyet mi csupán azért ejtünk el, hogy életben maradjunk. Mit ér az ember állatok nélkül?
  • Ami ma az állatokkal történik, nemsokára az emberekkel is megtörténik majd. Minden összetartozik. Ami baj a földet éri, az utoléri a föld fiait is.
  • […] a föld a mi édesanyánk. […] Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le.
  • […] nem a föld tartozik az emberhez, hanem az ember a földhöz […]
  • Miként vásárolható meg az égbolt vagy a föld melege, vagy az antilop szökellése? Miként adhatjuk ezt el neki - és miként vásárolhatja ezt meg? Vagy talán azt tehet a földdel, amit akar, pusztán azért mert a rézbőrű ember aláír egy darab papírt, és átadja a fehérembernek? Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét, és a víz csillogását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg? Visszaadhatja a pénze a bölények életét, ha már az utolsót is leterítette?
  • De miért keseregnék népem pusztulásán, minden nép emberekből áll, semmi egyébből.
  • Egyvalamit tudunk - azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni -, a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. Talán azt gondolják, hogy az ő tulajdonuk, mint ahogy földjeinket is tulajdonuknak akarják tudni. De ez nem lehetséges. Ő az ember Teste. És a rézbőrű emberrel és fehér emberrel egyaránt könyörületes. Az Ő számára értékes ez a föld. Aki a földet bántja, az a föld teremtőjét sérti meg.
  • De mi vademberek vagyunk - a fehér ember álmai rejtettek előttünk. És mivel rejtettek, ő is, mi is a magunk útját járjuk majd. Mert mindenek fölött tiszteljük az ember jogát, hogy kedve szerint éljen - tekintet nélkül arra, miben különbözik testvéreitől. Nem sok az, ami összeköt bennünket.
F. Kovács Piroska fordítása