Sirató Ur város fölött

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Sirató Ur város fölött (modern cím, címváltozat: Ur-sirató), sumer irodalmi mű, a Kr. e. XXI. században keletkezett siratóének az úgynevezett Ur-i dinasztia székvárosának elpusztításáról.

Idézetek[szerkesztés]

A siratóének litániázó bevezetése Ur isteneit sorolja fel; valamennyien elhagyták templomaikat (azaz az ellenség idegenbe hurcolta a kultikus szobrokat:)

Karámját ő elhagyta, akla üres,
karámját a vadbika elhagyta, akla üres,
karámját minden Országok királya elhagyta, akla üres,
Nippur szentélyét Enlil elhagyta, akla üres,
házát, a Kiurt asszonya, Ninlil elhagyta, akla üres...

A jajszó leginkább Ur városának pusztulása miatt hallatszik, de az ének siratja Sumer többi városát is:

Ó, híres-neves város, elpusztultál te is!
Ó, magas falú város, országod feldúlatott!
Városom, elszakították bárányaid, tőled, a jó anyajuhtól,
Ó, Ur, elszakították gidáid tőled, a jó anyakecskétől...

A siratásba bekapcsolódnak a város és az Ország istenei, istennői is. Ningal istennő hosszú éneke elmondja, miképp védte a várost az istenek pusztító szándékától, ám ez semmit sem használt:

Enlil vihart támasztott jajgat a nép,
az Ország elől elzárta a bőség szelét, jajgat a nép,
Sumer elől elzárta a jó szelet, jajgat a nép,
előhívta az Orkánt, az Ország pusztítóját, jajgat a nép,
előhívott minden gonosz szelet, jajgat a nép...

Megrázó sorok mutatják be a feldúlt város pusztulását:

...falain rések tátonganak, jajgat a nép,
tágas kapuiban, hol ki-be sétáltak, hullák hevernek,
terein, hol ünnepet tartottak, tetemek szerteszét,
utcáin, hol fel-alá jártak, hullák hevernek,
az Ország ünnepének színhelyén tetemek halmai,
omlik az Ország vére, mint réz, mint ón a kohógödörben,
folynak szét a hullák, mint juhfaggyú a napon,
akit fejsze ütött le, a férfit nem fedi sisakja,
szájjal a porba bukott, mint gazella a kerítőhálóban,
akit nyílvessző talált el, a férfit nem takarja a pajzsa,
vérében fekszik, mit a földön, ahol megszülte anyja,
akire buzogány csapott, a férfit nem borítja köpenye,
nem ittak szeszt és mégis tántorognak a férfiak...
aki a fegyverek elé kiállt,
azt a fegyver verte le, jajgat a nép,
aki a fegyverek elől megfutott,
azt a vihar döntötte le, jajgat a nép,
Ur városában éhen pusztult a gyenge, az erős,
az anyóka, az apóka a házból ki se lépett, rájuk talált a tűz,
a gyermeket anyja öléből halként sodorta el a víz,
a dajkák erős emlője elaszott,
az Ország esze eloszlott, jajgat a nép,
az Ország elméje megbomlott, jajgat a nép,
anya a gyermekéről leveszi a szemét, jajgat a nép,
apa a gyermekéről elfordítja a szemét, jajgat a nép,
a városban az asszony magára hagyva, a gyermek magára hagyva,
a tulajdon szétszóródva
a fekete fejűek elkergetve a földről, melyre fejüket lehajtották,
úrnője, mint riasztott madár, városából elrepült,
Ningal, mint riasztott madár, városából elrepült,
az Ország összegyűjtött kincsébe tolvaj kéz markol,
az Ország tele magtárára tűz lobban...

Hivatkozások[szerkesztés]