Sirató Ur város fölött

Sirató Ur város fölött (modern cím, címváltozat: Ur-sirató), sumer irodalmi mű, a Kr. e. XXI. században keletkezett siratóének az úgynevezett Ur-i dinasztia székvárosának elpusztításáról.

Idézetek

A siratóének litániázó bevezetése Ur isteneit sorolja fel; valamennyien elhagyták templomaikat (azaz az ellenség idegenbe hurcolta a kultikus szobrokat:)

Karámját ő elhagyta, akla üres,

karámját a vadbika elhagyta, akla üres,

karámját minden Országok királya elhagyta, akla üres,

Nippur szentélyét Enlil elhagyta, akla üres,

házát, a Kiurt asszonya, Ninlil elhagyta, akla üres...

A jajszó leginkább Ur városának pusztulása miatt hallatszik, de az ének siratja Sumer többi városát is:

Ó, híres-neves város, elpusztultál te is!

Ó, magas falú város, országod feldúlatott!

Városom, elszakították bárányaid, tőled, a jó anyajuhtól,

Ó, Ur, elszakították gidáid tőled, a jó anyakecskétől...

A siratásba bekapcsolódnak a város és az Ország istenei, istennői is. Ningal istennő hosszú éneke elmondja, miképp védte a várost az istenek pusztító szándékától, ám ez semmit sem használt:

Enlil vihart támasztott jajgat a nép,

az Ország elől elzárta a bőség szelét, jajgat a nép,

Sumer elől elzárta a jó szelet, jajgat a nép,

előhívta az Orkánt, az Ország pusztítóját, jajgat a nép,

előhívott minden gonosz szelet, jajgat a nép...

Megrázó sorok mutatják be a feldúlt város pusztulását:

...falain rések tátonganak, jajgat a nép,

tágas kapuiban, hol ki-be sétáltak, hullák hevernek,

terein, hol ünnepet tartottak, tetemek szerteszét,

utcáin, hol fel-alá jártak, hullák hevernek,

az Ország ünnepének színhelyén tetemek halmai,

omlik az Ország vére, mint réz, mint ón a kohógödörben,

folynak szét a hullák, mint juhfaggyú a napon,

akit fejsze ütött le, a férfit nem fedi sisakja,

szájjal a porba bukott, mint gazella a kerítőhálóban,

akit nyílvessző talált el, a férfit nem takarja a pajzsa,

vérében fekszik, mit a földön, ahol megszülte anyja,

akire buzogány csapott, a férfit nem borítja köpenye,

nem ittak szeszt és mégis tántorognak a férfiak...

aki a fegyverek elé kiállt,

azt a fegyver verte le, jajgat a nép,

aki a fegyverek elől megfutott,

azt a vihar döntötte le, jajgat a nép,

Ur városában éhen pusztult a gyenge, az erős,

az anyóka, az apóka a házból ki se lépett, rájuk talált a tűz,

a gyermeket anyja öléből halként sodorta el a víz,

a dajkák erős emlője elaszott,

az Ország esze eloszlott, jajgat a nép,

az Ország elméje megbomlott, jajgat a nép,

anya a gyermekéről leveszi a szemét, jajgat a nép,

apa a gyermekéről elfordítja a szemét, jajgat a nép,

a városban az asszony magára hagyva, a gyermek magára hagyva,

a tulajdon szétszóródva

a fekete fejűek elkergetve a földről, melyre fejüket lehajtották,

úrnője, mint riasztott madár, városából elrepült,

Ningal, mint riasztott madár, városából elrepült,

az Ország összegyűjtött kincsébe tolvaj kéz markol,

az Ország tele magtárára tűz lobban...