„Michel Eyquem de Montaigne” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Image:Michel de Montaigne 1.jpg|thumb|right|Michel de Montaigne]] |
|||
'''Michel Eyquem de Montaigne''' (1533-1592) főúri nemes, aforista, életének hátrelevő éveit vidéki kastélyszobájában töltötte, ez alatt az idő alatt írta magvas gondolatait. |
'''Michel Eyquem de Montaigne''' (1533-1592) főúri nemes, aforista, életének hátrelevő éveit vidéki kastélyszobájában töltötte, ez alatt az idő alatt írta magvas gondolatait. |
||
== Idézetei == |
== Idézetei == |
A lap 2007. július 18., 08:59-kori változata
Michel Eyquem de Montaigne (1533-1592) főúri nemes, aforista, életének hátrelevő éveit vidéki kastélyszobájában töltötte, ez alatt az idő alatt írta magvas gondolatait.
Idézetei
- Midőn valamely új tanítás jelentkezik előttünk, nagy okunk vagyon gyanúperrel élnünk eránta, és megfontolnunk azt, hogy minekelőtte létre jött volna, az ellenkezője vala módiban; és, miként emez megdöntötte amazt, a jövendőben valamely harmadik lelemény is születhet, amely hasonlóképpen majdan a másodikat is megrendíti.
- A természet búvári abban az értelemben vagynak, hogy minden dolgok származása, éltetése és nevekedése valamely más dolognak fogyatkozását és enyészését hozza.
- Többet tanulmányozom ennenmagamat minden más dolgoknál: ez az én metafizikám, ez az én fizikám.
- Nagy csudatévő az emberi elme!
- A csudák nem magában a természetben vagynak, hanem onnan, hogy mi nem esmérjük a természetet.
- Minden esméretünk érzékeink útján jut elménkbe.
- Az érzékek az emberi esméret kezdete és vége.
- Külömb-külömbféleképp fogadjuk a dolgokat, a szerént, hogy kik vagyunk, és minek látjuk azokat.
- Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót, hogy tudjuk, miképpen az számunkra zárva vagyon.
- Nehéz korlátokat szabni elménknek: kíváncsi és mohó, s nincs oka rá, hogy ezer lépésre is inkább megálljon, mint ötvenre.
- A filozófia csupán csak szofisztikus poézis.
- Meggyűlöltetik vélem a valószínű dolgokat, hahogy azokat csalatkozhatatlanoknak állítják elibém.
- Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell azt vallanunk.
- Vajon ki is tett szert értelemre a logikából?... Inkább szeretném, ha a fiam a korcsmában tanulna meg beszélni, sem mint a szófiabeszéd oskoláiban.
- A világ ezer olyan kérdés körül csatároz, melyekben az árgumentumok és ellenárgumentumok egyaránt hamisak.
- A halál, mondják, minden kötelezések alól feloldoz bennünket.
- Mivelhogy bizonytalan, hol vár bennünket a halál, várjuk mi őtet mindenütt. A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni. Aki meghalni megtanult, leszokott a rabszolgaságról. Aki által látta, hogy az élettől megfosztatni nem szerencsétlenség, annak semmi sem szerencsétlenség többé az életben: a meghalni tudás minden alá vettetés és kényszer alól megszabadít.
- Még a vallás szolgáinak is a mi bűneinkből és halálunkból vagyon hasznok és becsületök.
- Minden ember, ki a maga tulajdon életével nem gondol, mindig ura lészen mások életének.
- Minden nyereség csakis más kárán szereztetik.
- A csalás igazi tere és alkalmatossága az ismeretlen dolgokban vagyon.
- Némelyek elhitetik a világgal, hogy hisznek abban, amiben nem hisznek; mások pedig, számosabban, önnönmagukkal hitetik el ezt.
- Az igazság, amely valamely párt oldalán vagyon, csak dísznek és lepelnek való ott; hivatkoznak reá, de nem fogadják bé, nem adnak szállást néki, és nem jegyzik el véle magokat.
- Jó létünk csak a rosszul lét hiánya.
- A császárok és csizmadiák lelkét egyazon öntőmintában mártják.
- A legkevésbé esmért dolgok a legalkalmatosabbak arra, hogy istenítessenek.
- Aki jó emlékező tehetségéhez nem bízik, ne fogjon az a hazugságba.