„Edgar Allan Poe” változatai közötti eltérés

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2008. október 20., 22:31-kori változata

Edgar Allan Poe (Boston, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok, 1809. január 19. – Baltimore, Maryland, 1849. október 7.); amerikai író, költő, novellista és kritikus, az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja.

Művei a detektívregény, a krimi és a sci-fi előfutárai.

Forrás nélküli idézetek

Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.

A holló (The Raven)

Az utolsó három versszak, három különböző fordításban

Kosztolányi Dezső fordítása

"Jós! felelj nekem", könyörgök, "bármi légy, angyal vagy ördög,
Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen,
Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe repdes,
Hajlik-e még e szerelmes szívre régi kedvesem,
Hajlik-e még e szerelmes szívre égi kedvesem?"
Szólt a Holló: "Sohasem".

"Pusztulj innen a pokolba" ordítottam fuldokolva,
"Szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn!
Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel!
Károgásodat te hidd el! Ne maradjon nyoma sem!
Tépd ki csőröd a szivemből, ne maradjon nyoma sem!
Szólt a Holló: "Sohasem."

És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan,
A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem.
Úgy ül, mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon,
A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen:
Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen
S nem virrad meg - sohasem!

Tóth Árpád fordítása

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
            S szólt a Holló: "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
            S szólt a Holló: "Soha már!"

S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
            Fel nem röppen - soha már!

Rossner Roberto fordítása

„Rossz jós – szóltam – sátánfajzat, próféta, ördög, vagy állat,
Mondd meg, hogyha Istent ismersz, s hitünk, ha egy srófra jár;
Mondd, hogy messzi Éden-mélyben, búval bélelt lelkű éjem
Véget ér szent ölelésben; ott Lenórám úgye vár?
E ritka tünde-lény, kinek már csak angyal-név dukál.”
S szólt a holló: „Sohamár.”

„Ez a szó legyen hát búcsúd. Csőrös démon, kísérts másutt!
Eriggy vissza a viharba, Plútó éje visszavár!
Távozz, ne leljek utánad tollpihét se, hazug állat!
Hagyd lelkem örök magánynak, hagyd el szobrom, csúf madár!
Tépd ki szívemből rút csőröd, s hordd el irhád, csúf madár!”
S szólt a holló: „Sohamár.”

És a holló el nem röppen, csak ül ottan, csak ül ott fenn.
Pallasz sápadt mellszobrán, pont ajtóm felett, s egyre vár.
Néha, mintha szenderegne, pilled tán a démon benne,
De lámpám az árnyát egyre írja padlómra, be kár!
S így lelkem, kit e rút árnyék ragacsa padlómba zár;
Fel nem szállhat sohamár!

(Rossner Roberto hozzájárulása a közléshez)

Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak

Edgar Allan Poe témában.

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 ==  A holló (The Raven) ==
+===Az utolsó három versszak, három különböző fordításban===
 <poem>
-Egyszer, sivár éjfélórán, elmerengtem gyengén, mélán
-Néhány furcsa könyv kötött le; rég feledett fóliáns.
-Fejem végül lebólintott, majd hirtelen zaj riasztott,
-Kopogtatásnak hallatszott ajtómon a koppanás.
-„Vendégtől van – így motyogtam – ajtómon a koppanás.
-Csak az lehet, senki más. ”
+'''Kosztolányi Dezső fordítása'''
-Ó, de milyen jól emlékszem; padlómon a zord december
-Parázs-árnya lidércképpen imbolygott – halódva bár.
-Mohón vágytam virradatra, gyógyírért könyvet lapozva,
-S enyhet nem találva búmra; hogy Lenórám oda már,
-E ritka tünde-lény, kinek már csak angyal-név dukál,
-Hisz itt névtelen lett már.
+"Jós! felelj nekem", könyörgök, "bármi légy, angyal vagy ördög,
-S úgy tűnt, hogy a bíbor firhang selyme mögül jött a vélt hang,
+Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen,
-Melytől frász jött rám, egyfajta sosem érzett borzadás.
+Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe repdes,
-Szívemet, hogy megnyugtassam, eképp egyre bíztatgattam:
+Hajlik-e még e szerelmes szívre régi kedvesem,
-„Nyughass, csak egy vendég, halkan esd itt bebocsáttatást.
+Hajlik-e még e szerelmes szívre égi kedvesem?"
-Csak egy éji vándor, pontban itt esd bebocsáttatást.
+Szólt a Holló: "Sohasem".
-Ki a csuda lenne más? ”
+"Pusztulj innen a pokolba" ordítottam fuldokolva,
-Megszilárdult lelkem nyomban, nem is tétováztam hosszan:
+"Szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn!
-„Uram! – szóltam – vagy Asszonyom! Bárki légy, már megbocsáss,
+Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel!
-De tény: épp elszundítottam és Te olyan roppant halkan
+Károgásodat te hidd el! Ne maradjon nyoma sem!
-Jöttél, s mintha szordínóban szólt volna e kopogás.
+Tépd ki csőröd a szivemből, ne maradjon nyoma sem!
-Hallottam-e, az se biztos.” Ajtóm tártam, s nem vitás:
+Szólt a Holló: "Sohasem."
-Csak az éj kint, senki más.
+És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan,
-Bámulva a mély sötétbe, álltam ott, döbbenten, félve,
+A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem.
-Álmodtam, s még nem kísértett halandót íly álmodás.
+Úgy ül, mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon,
-Amúgy csönd és rezzenetlen minden, tán egy szó, ha rebben,
+A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen:
-Csak egy szó: „Lenóra!” – így hangzott a suttogás.
+Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen
-Én motyogtam csak: „Lenóra!”, s visszhangzott a suttogás.
+S nem virrad meg - sohasem!
-Csak ez hangzott, semmi más.
-Visszaléptem hát lakomba, bévül lángolt lelkem pokla,
-S mint imént, csak zajosabban, újra szólt a kopogás.
-„Persze - gondoltam nyugodtan – csak egy gally a rácsozatban,
-S rázza, hadd lám, mi van ottan? Most kiderül a csalás.
-Percre nyugton légy még szívem, most kiderül a csalás.
-Csak a szél lesz, senki más.”
+'''Tóth Árpád fordítása'''
-Spalettám tártam óvattal, s szárnycsapdosva, dirrel-durral
-Berontott egy roppant holló – tűnt korokból vén követ.
-S még csak reám sem bagózva, meg sem állva, tétovázva,
-Csőrét főrendként fenn-hordva megült épp ajtóm felett.
-Pallasz mellszobrára röppent, s megült pont ajtóm felett.
-Gubbasztott, mást mit se tett.
+"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
-Néztem, hogy illem-kívánta, komoly, mord pofákat vágva
+Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
-Ült ott – így mosolyra váltva búmat – ez ében madár.
+Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
-„Bár a tollad csapzott, tépett, nem tűnsz Te kóbor csibésznek,
+Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
-Ős-holló vagy, bősz kísértet, éj-honból, mely visszavár.
+Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
-Mondd, hogy szólít Plútó népe éj-honban, mely visszavár?”
-S szólt a holló: „Sohamár”.
+            S szólt a Holló: "Soha már!"
+"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
-Meglepett, hogy ez iromba szárnyas eme szót tagolta.
+Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
-Helytálló volt, s találó, ha értelmes aligha bár.
+Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
-Ámde mindent egybevéve,volt-e már halandó-féle
+Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
-Íly madárral áldva-verve, ki megül az ajtaján,
+Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
-Bestia, ki szobron posztol és megül az ajtaján?
+            S szólt a Holló: "Soha már!"
-Ilyen névvel: „Sohamár”.
+S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
-És a holló, ülve szobrán, csak e szót szajkózta, mondván:
+Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
-Lelke-vezérelte csőre eme szóra visszajár.
+Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
-Egyéb hangot el nem rebbent, szárnya, tolla, meg se rezzent,
+Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
-S míg sutyorogtam ijedten: „Barátom mind oda már,
+S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
-Eltűnik holnapra ő is, mint reményem, messze jár.”
+            Fel nem röppen - soha már!
-Szólt a holló: „Sohamár”.
+'''Rossner Roberto fordítása'''
-Szava újra megdöbbentett, s hogy replikája íly korrekt,
-Bár nyilvánvaló, hogy minden szókincse csak ebből állt.
-Gazdájától ragadt talán rá, ki többször egymásután
-Sorscsapások érhettek tán, s mint reményei gyászdalát
-allta gyakran e bús refrént – reményei gyászdalát.
-Ezt a „Soha-sohamárt”.
-Érdekelt, s búmat elűzte, hát mosollyal ültem szembe
-Hollómmal és szobrommal, hol egy jó karszék öble vár.
-Süppedős bársonyba dőltem és eszmét eszméhez fűztem,
-Egyre csak azon tűnődtem: mit ért e zord ős-madár,
-Mit ért azon ez a gyászos, komor, baljós ős-madár,
-Mit ért azon: „Sohamár”?
-Eképp elmélkedtem róla, ámde egy kukkot se szólva
-Hozzá, aki izzó szemmel keblem mélyit vájva vár.
-Egysmást megsejtvén csak ültem, s fejjel vánkosba merülten,
-Bársony ölelésbe dűltem; s lámpásom – vén kéjsóvár –
-(Mert e bársonyt nem érinti) – csak meredt rám, gúnnyal bár
-(Szép Lenórám soha már.)
-S mintha a lég sűrűbb lenne: füstölőt himbálnak benne
-Angyalkák, míg padlón lábuk csilingelve táncot jár.
-„Nyomorult – sírtam fel végre – Urad megszánt, nézz az égre,
-Gyógyírt küld szíved sebére; feledést rejt e pohár.
-Jó nepenthéd kortyold, kortyold, s majd megnyugvás üdve vár!”
-S szólt a holló: „Sohamár”.
-„Rossz jós – szóltam – sátánfajzat, ki volnál, követ, vagy állat,
-Küldötte a vén gonosznak, vagy csak viharvert madár?
-Ha már vetődtél e tájra, e horror-, s varázstanyára,
-Lakba, mely kísértetjárta, mondd: odaát úgye jár,
-Jut majd balzsam Gileádban? Válaszod nékem kijár.”
-S szólt a holló: „Sohamár”.
 „Rossz jós – szóltam – sátánfajzat, próféta, ördög, vagy állat,
@@ 136. sor: / 82. sor: @@
 Fel nem szállhat sohamár!
 </poem>
-:''Rossner Roberto műfordítása'' ''([[Vita:Edgar Allan Poe|hozzájárulás a közléshez]])''
+:''([[Vita:Edgar Allan Poe|Rossner Roberto hozzájárulása a közléshez]])''
 == Külső hivatkozások ==