Stefan Klein
| Stefan Klein |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Stefan Klein (1965. október 5. — ) német fizikus, író és esszéista.
Idézetek tőle
[szerkesztés]- A világon hatmilliárd ember él, és a boldogsághoz is hatmilliárd út vezet.
- A boldog pillanatok tudatosítása garantált módszer arra, hogy magunk mögött hagyjuk a boldogtalanságot.
- A vagyon és a befolyás nem javítják a hangulatot, ha utána már azonnal a következő cél lebeg a szemünk előtt.
- A gondolkodás tekintetében a férfi és a nő között meglehetősen apró a különbség, a szerelemben ellenben jelentős.
- Olykor fennáll a veszély, hogy saját kellemes érzéseink játékszerévé válunk.
- Az élet igazi művészete abban áll, ha felismerjük a boldogságot a boldogtalanságban és a boldogtalanságot a boldogságban.
- A pozitív érzések nem a sors ajándékai, az embernek meg kell dolgoznia értük.
- A boldogság és a boldogtalanság (...) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.
- Az idő az az anyag, melyből életünk áll.
- Ha "nincs idő" valamire, az általában azt jelenti, hogy valami más pillanatnyilag sokkal fontosabb számunkra.
- Hogy valami mennyit ér a szemünkben, az akkor mutatkozik meg, ha cserébe valamiről le kell mondanunk.
- Ha megszólítunk egy tanulóvezetőt, akinek még minden egyes kapcsoláshoz és sebességváltáshoz tudatos koncentrációra van szüksége, akkor jó, ha előtte bekapcsoljuk a biztonsági övet.
- Ha úgy érezzük, hogy egyszerre több cselekvés fonalát a kezünkben tartjuk, akkor figyelmünk valójában csak ide-oda ugrál.
- Az időhiány nőnemű jelenség.
- Ha két ember az ötvenedik születésnapját ünnepli, akkor lehet, hogy egyikük minden további nélkül kétszer annyi élményre tekinthet vissza, mint a másik. Élete nem csak színesebbnek, de kétszer olyan hosszúnak is tűnhet.
- Ha jobban megtöltjük élettel az időt, akkor az életnek is több időt adunk.
- Minden egyes pillanat az élet mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük, és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként a művészien egymás mellé rakott kövecskéket, ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyűjteménye.
- Egy óra olykor több, néha viszont sokkal kevesebb, mint perceinek összessége.
- A természet úgy programozta az emberi értelmet, hogy észlelni tudjuk a percek és órák múlását. De mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan tesszük ezt.
- Az idővel kapcsolatban eddig csupán egyetlen tapasztalatot szereztünk: mindig hiányt szenvedünk belőle.