Stefan Klein

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stefan Klein
Stefan Klein Portrait.jpg
Lásd még
Wikipedia-logo-v2.svg Szócikk a Wikipédiában

Stefan Klein (1965. október 5. — ) német fizikus, író és esszéista.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A világon hatmilliárd ember él, és a boldogsághoz is hatmilliárd út vezet.
  • A boldog pillanatok tudatosítása garantált módszer arra, hogy magunk mögött hagyjuk a boldogtalanságot.
  • A vagyon és a befolyás nem javítják a hangulatot, ha utána már azonnal a következő cél lebeg a szemünk előtt.
  • A gondolkodás tekintetében a férfi és a nő között meglehetősen apró a különbség, a szerelemben ellenben jelentős.
  • Olykor fennáll a veszély, hogy saját kellemes érzéseink játékszerévé válunk.
  • Az élet igazi művészete abban áll, ha felismerjük a boldogságot a boldogtalanságban és a boldogtalanságot a boldogságban.
  • A pozitív érzések nem a sors ajándékai, az embernek meg kell dolgoznia értük.
  • A boldogság és a boldogtalanság (...) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.
  • Az idő az az anyag, melyből életünk áll.
  • Ha "nincs idő" valamire, az általában azt jelenti, hogy valami más pillanatnyilag sokkal fontosabb számunkra.
  • Hogy valami mennyit ér a szemünkben, az akkor mutatkozik meg, ha cserébe valamiről le kell mondanunk.
  • Ha megszólítunk egy tanulóvezetőt, akinek még minden egyes kapcsoláshoz és sebességváltáshoz tudatos koncentrációra van szüksége, akkor jó, ha előtte bekapcsoljuk a biztonsági övet.
  • Ha úgy érezzük, hogy egyszerre több cselekvés fonalát a kezünkben tartjuk, akkor figyelmünk valójában csak ide-oda ugrál.
  • Az időhiány nőnemű jelenség.
  • Ha két ember az ötvenedik születésnapját ünnepli, akkor lehet, hogy egyikük minden további nélkül kétszer annyi élményre tekinthet vissza, mint a másik. Élete nem csak színesebbnek, de kétszer olyan hosszúnak is tűnhet.
  • Ha jobban megtöltjük élettel az időt, akkor az életnek is több időt adunk.
  • Minden egyes pillanat az élet mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük, és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként a művészien egymás mellé rakott kövecskéket, ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyűjteménye.
  • Egy óra olykor több, néha viszont sokkal kevesebb, mint perceinek összessége.
  • A természet úgy programozta az emberi értelmet, hogy észlelni tudjuk a percek és órák múlását. De mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan tesszük ezt.
  • Az idővel kapcsolatban eddig csupán egyetlen tapasztalatot szereztünk: mindig hiányt szenvedünk belőle.

Források[szerkesztés]