Stephen Leacock
| Stephen Leacock |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Wikiforrásban |
 Médiaállományok a Wikimédia Commonsban |
 Művek a Project Gutenbergben |
Stephen P. H. Butler Leacock (1869 – 1944) kanadai író, humorista.
Idézetek
[szerkesztés]Gertrúd, a nevelőnő
vagy
a boldogság jutalma
[szerkesztés]Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszik, hanem Irország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt.
Történetünk színhelye pontosabban Anglia déli csücske, a Knotacentium Towers (ejtsd Kns Ps) Lord Knotacent (ejtsd Pjs) ősi kastélya.
Gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy olvasás közben különben se fontos, hogy az ember kiejtse a szavakat.
- . . .
– Nincs indokolás – vetette oda az Earl. – Ronald, egy hónapot nyújtok neked. Addig itt maradhatsz ősi lakodban. Ha elsején se adod beleegyezésed, fizetés nélkül elbocsátlak.
Az ifjú lord nem válaszolt. Kirohant a szobából, kedvenc lovára pattant és vadul kinyargalt a parkból, a szélrózsa minden irányában egyszerre.
- . . .
Gertrúd volt az örökös.
A szerelmesek felváltva estek egymás karjába. Az Earl gőgös arca felengedett. „Áldásom reátok!” rebegte.
A kastély felől ujjongva közeledett a grófnő, a mögötte rajzó vendégek élén. A kelő nap fényében mindenki elragadtatva gratulált egymásnak.
Gertrúd és Ronald csakhamar megesküdtek. Kell-e többet beszélni róluk? Talán csak annyit még: néhány nappal később az Earlt hasbalőtték a cinegevadászaton. A grófnőt leütötte a mennykő, a két tanítvány pedig beleesett a kútba. Gertrúd és Ronald boldogsága tökéletes volt.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]
A Wikipédiában további adatok találhatóak Stephen Leacock témában.