Szenczi Molnár Albert

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1639. január 17.) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.

Idézetek műveiből[szerkesztés]

I. Zsoltár
(részlet)

1
Azki nem jár hitlenek tanácsán,
És meg nem áll az bűnösök után,
Az csúfolóknak nem ül ő székökben:
De gyönyörködik az Úr törvényében,
És arra gondja mind éjjel-nappal,
Ez illy ember nagy bódog bizonnyal.

II. Zsoltár
(részlet)

5
Rontsd meg őket te nagy hatalmoddal,
Mint az földből égetett cserépedént,
És az te királyi vaspálcáddal
Verd öszve, és törd apró pozdorjánként.
   Azért fejedelmek, bírák, királyok,
Ezekből tanóságot vegyetek,
És magatokat jól meggondoljátok,
Kik ez földön regnáltok, itéltek.

VI. Zsoltár
(részlet)

3
Lelkem igen háborodik,
Ínségiben bánkodik,
Kesergek szívemben,
Uram, meddig hádsz engem
Ekképpen veszekednem
Ez nagy gyötrelemben?

IX. Zsoltár
(részlet)

1
Dicsérlek téged, Úr Isten,
És áldlak teljes szívemben,
És az te csudatételidet
Hirdetem jótéteményidet.

2
Tebenned, Uram, vigadok,
Nagy örömömben tombolok,
És az te fölséges nevednek
Szép dicséreteket éneklek.

XII. Zsoltár
(részlet)

7
Tartsd meg azért népedet, kegyelmessen,
Kérünk, jóvoltodból reánk tekénts,
Őrizz meg örökké ez nemzet ellen,
Hozzánk mindenkor jókedvet jelents.

8
Mert az gonoszok nagy fönnyen forgódnak,
Udvaroltatnak nagy kevélségben,
Midőn az rosszak fölmagasztaltatnak,
És az jó ember nincs böcsületben.

XVI. Zsoltár
(részlet)

1
Tarts meg engemet, óh, én Istenem!
Mert reménségem vetem csak tebenned,
Azért az Úrnak mondjad ezt lelkem:
Én Uram vagy te, örvendek tenéked,
Ezkívől nem kérkedhetem semmivel,
Hogy néked használhatnék jótétemmel.

2
Az szentekkel ez földön jól teszek,
És segítek jámbor istenfélőket
De azoknak lészen nagy sérelmek,
Kik követnek idegen isteneket,
Ő véres áldozatjokat nem nézem,
És nevöket ajakimra sem vészem.

XIX. Zsoltár
(részlet)

6
Azki szolgál néked,
Uram, tanól tőled
Nagy jó tanóságot,
És azt ha megtartja,
Jól leszen ő dolga
Mert vészen jutalmot.
   Ki tudná bűninek
Számát esetinek,
És ki gondolhatná meg?
Én sok bűneimet,
Titkos vétkeimet,
Uram, nékem bocsásd meg.

7
Szolgádat őrizd meg,
Kevélségtől tartsd meg,
Ne essék ez bűnben,
És én tiszta lészek,
Semmi bűnt nem tészek,
Járok te kedvedben.
   Szájamnak szólása,
Szívem gondolatja,
Kedves legyen tenéked.
Adjad, óh, én Uram
És erős kőszálam,
Hogy ne vétsek ellened.

XXIV. Zsoltár
(részlet)

1
Az Úr bír ez egész földdel
És minden benne élőkkel,
Övé ez földnek kereksége,
   Kit az tengeren építött,
Folyóvizekkel környülvött,
Kiben meglátszik bölcsessége.

2
Ki megyen föl az szent helyre,
Az Úrnak ő szent hegyére,
És vajjon kitől tiszteltetik?
   Azkinek tiszta ő szive,
És ártatlan az ő keze,
Azki hamissan nem esküszik.

XXX. Zsoltár (részlet)

7
Uram, ha én porrá leszek,
Tégedet hogy dicsérhetlek,
Igazságod hogy hirdessem?
Hallgasd meg, Uram, kérésem,
Könyörülj rajtam, szabadíts meg,
Légy kegyelmes, Uram, és tarts meg.

8
Az én siralmimat végre
Fordítád boldog örömre,
És szomorú zsákruhámat
Elvőd rólam bánatimat,
Kiért, Uram, örökké áldlak,
Mindenek előtt magasztallak.

XXXV. Zsoltár
(részlet)

4
Engedjed, hogy az hitetlen
Essék veszélben véletlen,
És azon hálóban akadjon,
Kit nékem vetött, hogy megfogjon.
   Essék bé azon árokban,
Kit nékem ásott utamban,
És örvendez az én lelkem
Az Úrban, ki megtart engem.

5
Minden én tetemem mondja:
Hozzád hasonló ki volna,
Uram, ki az szegént megtartod,
Az erősbtől megszabadítod?
   Az nyomorult szűkölködőt
Az kóborlótól megmentöd.
Hamis tanók föltámadnak
És sok gonoszt reám fognak.

XXXIX. Zsoltár
(részlet)

4
Bizonyára múlandó az ember,
Ki magának sokat ígér,
Mint az árnyék, az ember elmúlik,
Mégis szorgalmatoskodik,
Sokat gyűjt, és sok marhát rak öszve,
Nem tudja, kié lesz végre.

XLIV. Zsoltár
(részlet)

1
Hallottuk, Isten, füleinkkel,
Azmit régenten cselekedtél,
Nekünk atyáink mondották,
Kik nagy dolgaidat látták,
   Kezeddel az pogán népet
Elvesztéd, földét elpusztítád,
Osztán más helyre vüd őket,
Holott ismét megszaporítád.

2
Mert nem ő fegyverek által lett,
Hogy ők megülték ez jó földet,
Nem az ő kezek, sem karjok
Volt nékik szabadítójok.
   De te orcád tekintése
És az te karod és jobb kezed
Őket így megsegítette,
Mert őhozzájok volt jókedved.

XLIX. Zsoltár
(részlet)

1
Hallgassátok meg ezt, minden népek,
Értsétek meg, kik ez földön éltek,
Köznépek és ti főrenden valók,
Minden szegények és az gazdagok.
   Az én szájam szól nagy bölcsességet,
És elmém gondol jó értelmeket,
Ez példára magam is figyelmezek,
Hegedőszóban szép mesét jelentek.

2
Mit félnék én az gonosz időben,
Hogy gyarlóságom engem elejtsen,
Midőn ellenségem azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?
   Némellyek igen bíznak pénzekben,
És dicsekednek az ő kincsekben,
De senki nem váltja meg atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát.

LVII. Zsoltár
(részlet)

6
Én nyelvem és lantom, már serkenj föl,
Isten dicséretire zöndőlj föl,
Jó hajnalban én ágyamból fölkelek,
És éneklek nagy dicsőségedről,
Uram, téged minden népnek hirdetlek.

7
Mert mind az égig fölhat jó voltod,
Az fölhőköt éri igazságod,
Dicsőségedet láttasd meg az égen,
És jelentsd meg nagy hatalmasságod
Minden embereknek ez egész földen.

LXII. Zsoltár (részlet)

7
Ne bízzatok hívságtokban,
Hamis ragadozástokban,
Múlandó dolgon ne kapjatok,
Hogyha sokasul kincsetek,
Ahoz ne bízzék szívetek,
Mert nem állandó gazdagságtok.

LXIX. Zsoltár
(részlet)

1
Úr Isten, segíts, és tarts meg engem,
Mert az vizek szintin lelkemig érnek,
Közepin vagyok az sáros mélységnek,
Kiben csaknem elsüllyed én fejem.
   Az árvizek öszveütnek rajtam,
Az kiáltás miatt torkom elrekedt,
Én szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn várom az te segedelmedet.

2
Én hajam szálánál többen vadnak,
Azkik engemet ok nélkül gyűlölnek,
Én ellenségim szertelen erőssek,
És engem eltörleni akarnak.
   Noha semmit nem vöttem senkitől,
De mégis énnékem kell megfizetnem,
Nincs, Uram, elröjtve színed elől
Az én bolondságom és minden vétkem.

LXXV. Zsoltár
(részlet)

6
Én örökké dicsérem
Az Jákobnak Istenét,
Hirdetem dicsőségét,
És szarvokat megszegem
Az istenteleneknek,
Hogy az jók fölkeljenek.

LXXIX. Zsoltár
(részlet)

1
Öröködben, Uram, pogányok jöttek,
És szent templomodat megförtőztették,
Jeruzsálem városát elrontották,
És széllel nagy kőrakásokra hánták.
   Szolgáidnak testek,
Azkik megölettek,
Adattak az hollóknak,
Húsok te szentidnek
Ételül vettetnek
Az mezei vadaknak.

2
Az városon nagy sok vért kiontának,
Az sok vér, mint vizek széllelfolyának,
Tövének olly szörnyű öldökléseket,
Nem lőn, ki eltemetné az testeket,
   Az mi szomszédságunk
Csúfságot űz rajtunk,
Azkik környűlünk laknak,
Minket nem böcsülnek,
Sőt csak megnevetnek,
Csúfolnak és rútolnak.

LXXXIII. Zsoltár
(részlet)

9
Kergesd meg forgószeleddel,
Nagy rettegéssel ijeszd el,
Szélvésszel háborítsd meg őket,
Ő orcájokat szégyenítsd meg,
Hogy tégedet esmerjenek meg,
És böcsüljék te szent nevedet.

10
Taszítsd őket nagy szégyenbe,
És ejts bé nagy félelembe,
Töröld el, hogy innét mindenek
Esmerjék, hogy te az Isten vagy,
Azkinek hatalma igen nagy,
Azkit fölségesnek neveznek.

XC. Zsoltár
(részlet)

1
Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, téged tartottunk hajlékunknak.
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva;
Te voltál és te vagy, erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.

2
Az embereket te meg hagyod halni,
És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Legyetek porrá, kik porból löttetek,
Mert ezer esztendő előtted anni,
Mint az tegnapnak ő elmúlása
És egy éjnek rövid vigyázása.

XCVI. Zsoltár
(részlet)

7
Ne rejtsétek az pogányoktól,
Hogy ez nagy Úr Isten országol,
Ez földet megerősíti,
Hogy ne lehessen eseti,
Népét itéli igazságból.

8
Örüljön az ég hangossággal,
Az föld örvendjen vigassággal,
Az tenger zúgjon, az mező
Zengedezzen és az erdő,
Az Úr előtt nagy háláadással.

9
Az Isten eljő törvént tenni,
És ez földön mindent ítélni,
Ez világot igazsággal,
Az népeket tisztasággal
Itéli, s' az jókat megmenti.

CII. Zsoltár
(részlet)

5
Porhamu nékem kenyerem,
Mellyet étel gyanánt észem,
Italom könyveimmel
Elegyíttem, mint vízzel
Az te nagy haragod miatt,
Kinek tüze úgy föllobbadt,
Hogy engemet fölemelél
És ismét az földhöz ütél.

CVIII. Zsoltár
(részlet)

7
Légy minékünk segédségől,
Őrizz meg ellenségünktől,
Mert az emberi segétség
Hiában való epesség.
Az Isten által minékünk
Lészen erős győzödelmünk,
És ő megszabadít bennünket,
Megtapodja ellenségünket.

CXVI. Zsoltár
(részlet)

9
Imádlak téged, idvözítőmet,
Ki engem választál szegény szolgádnak.
Nékem, szolgálóleányod fiának,
Föloldozád minden kötelimet.

10
Áldozom néked háláadással,
Nevedet minden nép előtt hirdetem:
És azmelly fogadást azelőtt töttem,
Megállom minden előtt vígsággal.

CXLIX. Zsoltár
(részlet)

2
Az Úr nevét síppal és dobbal,
Dicsérjétek lanttal, kobozzal,
Légyen hegedőknek zengése
Neve dicséretire.
Mert az Isten az ő népit
Igen szereti híveit.
Az szegényeket segéti,
Sok jókkal szereti.

CL. Zsoltár

1
Dicsérjétek az Urat,
Áldjátok ő szent voltát,
Dicsérjétek mennyekben,
Hol országol kegyessen
Az ő nagy dicsőségében,
Dicsérjétek hatalmát,
Mellyből ő dicső voltát
Minden veheti eszében.

2
Dicsérjétek őt kürtben
És ékes éneklésben,
Hegedőben, lantokban
És hangos citerákban
Az Úrnak zengedezzetek:
Sípokban, virginákban
És hangos orgonákban
Örvendjetek az Istennek.

3
Az Urat cimbalmokban
És egyéb szerszámokban
Mindnyájan dicsérjétek,
Citerát pengessetek,
Az Úrnak nevét dicsérvén,
És minden lelkes állat
Dicsérje az nagy Urat,
Dicsőség Istennek, Ámen.
Vége az zsoltároknak.

Felhasznált forrás[szerkesztés]


Wikisource-logo.png
A Wikiforrásban további adatok találhatóak
Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak