Tersánszky Józsi Jenő

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Tersánszky Józsi Jenő (Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.) magyar író.

Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelrôl és oly édes otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky. (Móricz Zsigmond)

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A kísérleti ember az örök szükséglet a teremtésben. Ő a félbolond, ha nincs helyén, vagy a lángelme, ha helyére kerül.
A félbolond
  • Hát istenem, az ember nem élhet úgy, hogy megvesse magát. [1]
  • A fordítottját csináltam annak, amit gyermekkoromban. Akkor egész nap lebzseltem, és este sunyi, jámbor pofával somfordáltam szüleim elé. Itt meg a művészek között adtam a ledér, javíthatatlan szoknyavadászt és borisszát: de otthon, a négy fal között kétségbeesett komolysággal ültem a papír elé, és összeszorított fogakkal küzdöttem a kifejezéssel. … Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal.[2]
  • Nagy Endre egy helyütt leírja könyvében a nagyérdemű közönséget úgy, hogy ki is mondja rá a szentenciát: ha emberek tömegben vannak, akkor csőcselékké válnak, akár selyem ingmell és brilliáns butón legyen rajtok, akár condra. Mindegy! – (A kabaré regényéről; 1935.)

Idézetek róla[szerkesztés]

  • Ez az ember csupa-csupa játék volt, bohókás lélek, egy kópé. [2]
Szeberényi Lehel

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka
  2. 2,0 2,1 Longa Péterné: Egy magyar író találmányának sorsa regényben elbeszélve, avagy egy biciklifék története http://www.hpo.hu/kiadv/ipsz/200402/06-technika.html

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak