Tollas Tibor

Kecskési Tollas Tibor (Nagybarca, 1920. december 21. - München, 1997. július 19.) „költő, a Nemzetőr főszerkesztője, az emigráció fennmaradását és a magyarság megmaradását szolgáló kovász-ember, gyújtó hatású szónok, eredményes szervező”. (Idézet Medvigy Endrétől)

Versidézetek

• Erdő fohásza

Föld ura, Ember, ki erre jársz,

ne emelj fáimra kezet,

dermesztő téli éjszakákon

én vagyok védő tűzhelyed. (...)

Álmod őrzője, a vetett ágy,

hol fáradt tested megpihen,

szép szerelem fűszeres fészke,

éden - s nem űz ki senki sem.

A küszöb, honnan utad indul,

a tárt kapu, mely visszavár,

a bölcső és koporsód fája…

kísérlek élet és halál

ösvényein, mint hű cseléd, -

fizetség nélkül én leszek

a sírodon faragott fejfád,

amely megőrzi tűnt neved…

Ne emelj hát reám kezet!

• Október 23.

Rian a föld a falak dőlnek,

Kék harsonákkal zeng az ég.

S barlangjából a dohos kőnek

Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,

Sápadt arcunkra hull a nap.

Szédülten szinte tántorogva

Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk,

Bíbor virág a föld felett.

A szolgaságból fényt derítünk,

Fegyver nélkül is győzteset.

• Fekete karácsony

Karácsonyéjen, a börtönmélyben

Utam újra hozzád vezet.

Harminc évig te jöttél hozzám,

S most Betlehembe én megyek.

Három királyok kincse után

Uram üres a két kezem.

Három koldusnak szegénysége,

Amivel hozzád érkezem.

Aranyaimat szerteszórtam,

Évek súlya a vállamon.

S tömjén helyett e tömött zsákban

Feketéllik a bánatom. (...)

Sose vágytam így szeretetre,

Sose voltam ily elhagyott.

Zörgetek Uram, jajj eressz be,

A régi énem már halott.

Nem kérek fényes karácsonyfát,

Egy gyertyaláng elég nekem,

Ha kigyúl majd a te csillagod

Börtön felett a Betlehem.

• Mindszenty (...)

Kenyér és cirkusz kell a népnek,

a vértanúk veszélyesek,

Hitetlenek, vagy keresztények,

készül az alku, féljetek!-

Üzennéd fogoly-társaidnak,

Mária népe tetszhalott.

Szobrodat kősziklából vésik,

Igazolnak a századok.