Turul
Anonymus, Gesta Hungarorum[szerkesztés]
Álmos, az első vezér [...]
„ [...] az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg Turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak - ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet! .....Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, mintegy a Szentlélek ajándéka jutott neki, s így pogány létére mégis hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél. Mikor érett ifjúvá serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába, amint majd a következőkben előadjuk."
Kézai Simon[szerkesztés]
"Ethele (= Attila) király czimerén is, mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejü madár vala ábrázolva, mellyet magyarúl Turulnak hívnak. Mert ezt a czimert hordták volt magokkal a húnok mindig a hadban Gyeics (Géza) vezér idejéig, ...."
"4. §. Első kapitány Árpád.
Azon kapitányok közt tehát Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ögyek fia volt, a Turul nemzetségből vagyonban gazdagabb s hadban hatalmasabb vala. Azért is ezen Árpád tört át hadával elsősorban a ruthénok havasain s ütötte föl legelsőben táborát az Ung vize mellett; minthogy az vérsége a többi scythiai törzsek fölött azon kiváló méltósággal van fölruházva, hogy a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte jár."
Jankovics Marcell[szerkesztés]
„Fejedelmeinknek a turul volt a címer-(totem)állata, más népek uralkodóinak az oroszlán, a farkas vagy a sas. Az eltérés ez esetben is másodlagos, formai, noha igen lényeges, hiszen épp a megkülönböztetés a cél, az elsődleges mégis a tartalom, amely közös: hogy tudniillik címerállata, címere, totemisztikus eredetmondája mindegyikőjüknek volt. Minden nemzetnek megvannak a saját szimbólumai, de ezeknek a szimbólumoknak az értelme és célja egyetemes.” (In: Mély a múltnak kútja, 1998)
